Az apokalipszis agyalágyult prófétái
Most már nem csak Slota állítja ezt, hanem az egyik jelentős szlovák napilap elismert (sic!) publicistája is, a magyar témákban különösen „jártas” Dag Daniš. Legutóbbi cikkében tulajdonképpen Slota jóslataira is rátesz egy lapáttal, mikor már összeurópai szlovákellenes összeesküvést vizionál, amibe az osztrák és német jobboldal is beszáll majd…
A forgatókönyv: Orbánék hatalomra kerülésük után magyar állampolgárságot adnak minden határon túli honfitársuknak, ezzel tizenötmillióssá (sic!) bővítve a magyar politikai nemzetet. Ezt követően megtámadják a Beneš-dekrétumokat, majd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát a magyar parlament egyik kamarájává avatják, hogy a határon túli magyarok passzív választójoghoz jussanak… Ezzel a szlovák politika erőteljes magyar nyomás alá kerül, és… Daniš nem mondja ki a végszót, a drámai befejezést az olvasóra bízza. Aligha kételkedhetünk azonban benne, mire gondol: arra, amit Slota barátja nem átall egyenesen kimondani, azaz Szlovákia megsemmisülésére.
Elszomorító, hogy egy vezető szlovák napilap teret ad egy ennyire szélsőséges nézeteket hangoztató szerzőnek. Egy szerzőnek, akinek tulajdonképpen halvány fogalma sincs róla, miről beszél, aki teljesen bezárkózik a maga furcsa álomképeinek zavaros világába. Ugyanúgy, ahogy azok a magyar irredenták, akik szlovák vérrel duzzasztanák fel a Hernádot meg az Ipolyt, s ezt a vágyukat mindenféle dalocskákba öntve terjesztik.
A józanság azt mondaná, felejtsük el őket, hadd tomboljanak a maguk kis szemétdombján, csakhogy ez a szemétdomb lassan benyomul a legjámborabbak világába is. Hunčík Péter is közzétett egy rokonszenves, ám némileg naiv hangvételű cikket a napokban, amelynek üzenete a békülés és a kölcsönös megértés szorgalmazásában rejlett. Elég volt azonban, hogy egyetlen félreértésre alkalmat adó szó bekerüljön az írásba, jelesen a „Magyar Királyság” kifejezésnek a jelenleg érvényes szlovák szabályzat szerint helytelen (tükör)fordítása, s a szerzőt a hozzászólók túlnyomó többsége azonnal megbélyegezte mint a Jobbik szószólóját.
Hunčík Péter talán jókat nevetett ezen a furcsa ötleten, a széles tömegekig azonban az ő elnéző és sajnálkozó nevetésének hangja már aligha jut el… S igazából nem is vennék jó néven, ha kinevetné őket.
Valószínűleg mindig lesznek, akik nem engednek a „Felvidék”-ből, a Nagymagyarország-jelképekből stb., a másik oldaltól meg szintén elég nehéz lenne elvárni, hogy tolerálja a Maďarské kráľovstvo (Magyar Királyság) kifejezést, s ne a mesterkélt Uhorskót használja helyette. A kérdés csak az, ők lesznek-e többen, s ők lesznek-e aktívabbak.
Hunčík Péter téved, amikor azt állítja, a szlovák-magyar konfliktusnak még nem voltak áldozatai, hiszen elég csak a csernovái sortűzben odaveszett szerencsétlenekre vagy a Pozsonyba az első világháború után bevonuló csehszlovák hadsereg által legyilkolt magyarokra gondolnunk. Jelenleg azonban a valóságtól elrugaszkodott marhaság – sőt mi több, a bűncselekmény határait súrolja – háborús készülődésről fecsegni, s épp ezek a fecsegések tesznek hozzá egy-egy lapát ganét a vészesen növekvő nacionalista szemétdombhoz.
