A piros-fehér-zöld masnival átkötött gumicsont meg a „hatumák”
Van, aki hivatalból harap rája, van, aki hobbiból és nem kevesek hitből.
Nnna, ez utóbbiakat, a hívőket békén kell hagyni, hiszen az ilyenek erős várban (hit) laknak, ami földi halandók által bevehetetlen. Kivéve, ha másik egyházat alapít az ember, de ahhoz minimum L. Ron Hubbardnak, vagyis cinikus szélhámosnak kellett volna születni…
Aki hobbiból harapdálja a szóban forgó gumicsontot, nem érdekes, úgyis csak addig csinálja, amíg, mondjuk teniszre vagy golfra, esetleg háremre nem telik neki.
Itt vannak végül, ugye a kettős (szlovák-magyar) állampolgárság hivatásosai. Egyrészt a szabadalmaztató politikusok. És kollégáik, akik ugyancsak politikusként rágják a gumicsontot, például egy olyan lózunggal, hogy távozz tőlem sátán…
Előbbiek, a szabadalmaztatók a magyar térfélen tenyésznek, utóbbiak, a hisztérikus ellenzők pedig a szlovákon. Erre a két társaságra az a jellemző, hogy a gumicsont ürügyén addig hányják majd egymásra szart – amíg a legcsekélyebb hasznot remélik ebbéli tevékenységükből…
Lássuk, hogyan is állunk a szlovák féllel, vagyis a szlovák politikusokkal, ha már a mi, nevezetesen a szlovákiai magyarok adóiból is élnek. Nem kell ahhoz mélymagyar revizionistának és eredendően hűtlen szlovák állampolgárnak lenni, hogy kijelenthessük, a szlovák politikusok kettős (magyar) állampolgárságot hisztérikusan elutasító viszonyulása kapcsán, bölcsebbek lettek volna, ha hallgattak volna...
Elsősorban azért, mert nyilván egyetlen egészséges szlovákiai magyar embernek sem jutna eszébe belepofázni, hogy egy-egy szlovák politikus milyen alsógatyát, urambocsá! bugyit hord – ha hord egyáltalán. Avagy van-e valamely szlovák politikusnak szexuális étvágya, és ha igen, milyen mértékű az. Merthogy körülbelül annyi köze van egy politikusnak ahhoz, hogy egy tisztességes életvitelű szlovákiai magyar adófizető a szlovák állampolgárságán kívül úri jókedvében milyen állampolgárságra vágyik és megkaphatja-, megkapja-e azt, mint amennyi köze nincsen a szlovákiai magyar adófizetőnek ahhoz, hány numerára van kalibrálva egy-egy általa is eltartott szlovák politikus…
Feltéve persze, hogy Szlovákia valóban az Európai Unió tagállama és nem egy Szovjetunió típusú állatfarm hátsó udvara!
Mindazonáltal érthető – hülyemagyar hívők figyelem: érthető, nem pediglen elfogadható!!! –, hogy bizonyos szlovák politikusok legalább annyira szeretnek az inkriminált gumicsonton rágódni – a célirányos ellenségkép-gyártás okán –, amennyire a magyar kollégáik teszik ezt nemzetegyesítési színjátszókként. (Ami mármint a magyar politikusok ilyetén tevékenysége sokkal, de sokkal szalonképesebb foglalatosság, mint az ellenségkép-gyártás. Feltéve, ha közvetve, lájtosan bár, nem ugyanaz az a cél. Mármint az ellenségkeresés…)
Egyelőre ennyit a témáról, előrebocsátva, hogy lesz még róla elejtve ehelyütt is egynéhány keresetlen mondat. Már csak azért is, mert a gumicsontokon történő fogköszörülést általában konkrét egymás elleni viadalok követik.
És hát egyelőre szó sem esett a tulajdonképpeni célközönség, konkrétan a „hatuma” (határon túli magyar) népcsoport (törzs?) véleményéről. Meg a gumicsontos performance és a járulékos viaskodás reá esetlegesen kiható konkrét következményeiről.
Nem kell aggódni, ami késik, nem múlik…