Újdiplomácia
Ez most újdonság volt. És lám, a szoros munkakapcsolat bizonyítékául tegnap Pozsonyban Martonyi János külügyminiszter-jelölt is kijelentette: „Magyarország nem kér előzetes véleményt az EBESZ-től vagy a Velencei Bizottságtól, mert a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint minden ország szuverén joga, hogy az állampolgárságra vonatkozó szabályokat meghatározza.” Megjegyzem, Szlovákiának is.
A Velencei Bizottság említése azért érdekes, mert ez a szervezet – az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete – többek között éppen Adrian Nastase akkori román miniszterelnök és Martonyi János akkori magyar külügyminiszter kérésére tanulmányozta egy adott állam és a határain túli „rokon kisebbség” viszonyát. Hogy összeegyeztethető az Európa Tanács elvárásaival, megfelel-e a nemzetközi jognak, ha ez a viszony – etnikai alapon, a közös nyelv, hagyomány, kultúra, történelem alapján – „preferenciális”. Azaz előnyben részesíti határon túli magyarokat a határon túli románokkal, szlovákokkal, ukránokkal, délszlávokkal szemben. Az alapos jelentésből, amit nyilván Martonyi is olvasott, csak egy idevágó részlet: „Egy állam jogszerűen léptethet életbe külföldi állampolgárokra vonatkozó törvényeket és szabályokat úgy is, hogy nem keresi annak az államnak az előzetes jóváhagyását, amelynek polgárai, amennyiben a törvényeknek vagy szabályoknak csak a határokon belül lesznek következményei.... Amikor a törvénynek kimondottan az a célja, hogy más országban élő külföldi állampolgárokra nézve legyenek következményei, a jogszerűség már nem ilyen egyértelmű. Elképzelhetetlen, hogy az érintett egyénnek otthont adó államnak (Etat de residence, home-State) ne legyen beleszólása a kérdésbe.”
Elképzelhetetlen. Il est inconcevable. It is inconceivable.
A jelentést a Velencei Bizottság 2001 októberében fogadta el. Nem tudok róla, hogy a magyar kormányzat tiltakozott volna ellene. Nincs mese (jó, persze, van), konzultálni kell a szlovákokkal meg a többiekkel. Természetesen a végtelenségig lehet a szlovák túlérzékenységet, Fico demagógiáját és magyarellenességét, Slota böffenéseit okolni azért, hogy így nem megy, de attól még egy másik állam kész tények elé állítása nem diplomácia, legalábbis nem a hagyományos meghatározás szerint. Ha pedig nincs diplomácia, akkor nemzetközi ügyekben nincs semmi.
A tökéletes érzéketlenséget jelzi, hogy a Fidesznek most muszáj előállni a törvényjavaslattal, nem lehet várni június 12-ig. Martonyi vállrándítással intézte el, hogy Ficónak ez „kampánytéma”. Igen, de Ficónak meg Slotának használó és a Fidesz szlovákiai klienseinek ártó, ezüsttálcán felszolgált kampánytéma. Nemcsak Bugár Béla – akin Martonyi keresztülnézett – szólalt fel, hogy „ne a mi hátunkon csattanjon az ostor”, hanem a Martonyi által partnernak elfogadott Csáky Pál is megengedte magának a halk berzenkedést: az időpont megválasztása nem volt túl jó, de ezt inkább „a magyarországi politikával” kellene megbeszélni.
Még valami a Velencei Bizottságról. Ez az a testület, amelyhez a Fico-kormányzat a nyelvtörvény ügyében fordult, a magyar pedig nem. A „nem kérjük a véleményüket” bejelentése nyilván abban a párhuzamos ügyben is a magyar álláspontra fogja hangolni a Bizottság véleményét. Legalábbis az új, szuverén magyar diplomácia szabályai szerint, amennyiben ezeket belátható időn belül egész Európa elfogadja. Ha nem, hát nem.
