Az MKP meghalt, jönnek a zombik

Nehogy félreértés legyen, nem azokra a választókra gondolok, akik tiszta szívvel úgy gondolták, kapjanak még egy esélyt a párt politikusai, hátha sikerül nekik megcsinálni a vaskarikát fából.
Semmilyen tragédiát nem jelent azonban, hogy a szlovákiai magyar választók utóbbi csoportjába tartozók voltak kevesebben. Nem ők az ostobák, habár elképzelhető, hogy több akad köztük az ostobákból, mint az egyéb politikai gruppokra szavazók között.

Az MKP szavazói jobbára természetesen teljesen normális emberek. Legfeljebb nem követik napi szinten figyelemmel a közéleti porond mutatványait. Esetleg az értékrendtől sok esetben független, puszta, önmagáért való márkahűség okán szoktak volt négyévente voksolni. És akadnak köztük nyilván önzetlen naivak épp úgy, mint önérdekű pártkatonák. Előbbiek nyilván legközelebb meggondolják, kiket illet a szavaztuk. Utóbbiak meg ugyanúgy kitartanak, mint ezúttal, hűségesek lesznek. Legalábbis, ha lesz még mihez, s ami lesz, megélhetési szempontból hasznosnak ígérkezik…

Egy fontos dolgot viszont minden normális, MKP-t választó állampolgár tudatosíthatna. Mérget lehet rá venni már most, hogy semmilyen érdemi önreflexiót nem gyakorolnak majd a párt jelenlegi, a választási fiaskó miatt leköszönő félben levő vezetői. Az általuk kilátásba helyezett szeptemberi tisztújító kongresszus után ugyanis legalább kilencven százalékban ugyanazok az emberek ülnek majd be az MKP vezető testületibe, akik ez idáig is ott koptatták a pantallóikat. Mivel egyéb emberi, polgári tevékenységre még kevésbé alkalmasak, mint a pártbeli gatyarohasztásra. Legfeljebb nem ugyanazokra a székekre vésetik rá a nevüket a személyzettel.

Erre a helyzetre mondta anno a megboldogult Hofi Géza, miután megrázzák egy verebekkel teli fa lombját, a raj ugyan rögvest felrebben, ám csak azért, hogy a veszély múltán ugyanoda telepedjen, ahol volt. Legfeljebb nem ugyanazok az ágak jutnak mindegyik verébnek, mint amelyekről elhessegettetésük előtt piszkítottak fejekre…

Mindebből következik, ami el van kúrva, az egyszer s mindenkorra úgy marad. Egy olyan politikai csoportosulás esetében pedig, stílusosan szólva hullabiztosan, ahol néhány politikai zombi dirigál. Ahonnét idejekorán módszeresen ki lett utálva valamennyi olyan individuum, akik nem tartották zokszó nélkül a lépést és helyenként a pofájukat. Akik csak kételkedni merészeltek abban pártmantrában, hogy a föld egy moslékos tányérhoz hasonlatos égitest.

Egy ilyen grupp esetében teljesen mindegy, hogy a team building (csapatépítés) a gittrágás, a zabhegyezés, avagy éppen a magyar identitásőrzés ideológiája mentén zajlik-e, avagy sem.

Ezért nem lesz szlovákiai apokalipszis, miután meghalt az MKP. Legfeljebb éjszakánként néhány politikai zombi kísért még egy ideig a csallóközi rónán meg Gömör dombjain. Főként azokat hatumákat (határon túli magyar törzs tagjai), akik hisznek a zombikban…