Együttműködés? Lobbiparadicsom

Széky János | 2010. június 18. - 08:18 | Vélemény
Volt a Fidesznek egy kampányígérete, amit biztosan betartott, igaz, nem olyan sietősen, mint a kettős állampolgárságot. Már a kampányban megígérte, hogy legalizálja a házi pálinkafőzést, és úgy is lett. Orbán az 1920. évi IV. törvénycikkre utalva egy „kilencvenéves szabadságharc” sikeréről beszélt. Márpedig az a Korányi Frigyes pénzügyminiszter nevéhez fűződő rendelkezés annó a magánvállalkozást serkentette – és a valódi szövetkezeteknek is kedvezett, szemben az önellátással, amely manapság inkább csak a szegény trópusi vidékeken dívik.

Tudjuk egyfelől, hogy a nemzeti együttműködés a cél, az Emberek Felhatalmazásával. Szóval azt hihetnénk, hogy az össznemzeti érdeket az szolgálná, ha a pálinka nem a saját agyunkat meg szűkebb baráti körünkét zsibbasztja ingyen, hanem bekerül a piacra, káros hatásához minél kifinomultabb, fejfájásmentes élvezeti érték járul, netán exportra megy, ahol még több pénzt lehet kérni érte, növeli a GDP-t és az állami bevételeket, miegyéb. Ahogy a civilizált világban, kapitalista viszonyok között szokás. A „házi pálinkafőzés szabadsága” tehát antikapitalista dolog, de igazából nem is, mert az őseredeti munkásmozgalmi álláspont szerint viszont a pálinka a tőkések aljas fegyvere a munkásosztály legyengítésére, pompás kivitelezésű plakátok szóltak erről hajdanán.

Ha se nem kapitalista, se nem szocialista, akkor micsoda? Hát a tökéletes harmadik út, ami – tudjuk – a harmadik világba vezet.

Magyarország persze nem(csak) ettől gravitál az Egyenlítő nyirkos vidékei felé, de attól még feltehetjük a kérdést, hogy mi ösztönöz komoly, felelős politikusokat egy ilyen röhejesen mellékes és minimális értelmű téma nemzeti programba emelésére. Nos, az, hogy szó sincs nemzeti együttműködésről. Magyarországon van egy törpe kisebbség, amelyiknek a) van kellő számú gyümölcsfája, b) kellő mennyiségű gyümölcse, amit nem tud vagy nem akar eladni, úgyhogy a nyakán rohad, ha nem főzeti le, vagy c) annyi törkölye, amivel nem tud mit kezdeni, d) de annyi azért nem, hogy hivatásszerűen foglalkozzék a pálinkafőzéssel, e) utál a bérfőzetéssel veszkölődni. Ez a törpe kisebbség jól lobbizott, közel volt a Nagy Fülhöz, érvényesítette az akaratát. És eljő a pálínkafőzés szabadsága. A törpe minoritásnak haváj, a profiknak, vállalkozóknak, a köznek: lepöckölés.

Míg ellenben – például – azok a lapszerkesztők, akik maguk akarják szerkeszteni lapjukat, nem fekszenek ilyen jól, és még csak bele sem kezdhettek a lobbizásba, szavuk el sem jut a forradalmi új rendszer Füléig. Ennek megfelelően nyilvánosságra is került a vélemény-helyreigazítás terve, vagyis hogy ha a megsértett köz- és váltószereplő ugyanott, ugyanolyan terjedelemben ki akarja fejteni, hogy ő nem tehetségtelen gazember, ahogy írják róla, ellenben a kritikusnak, publicistának, riporternek a kurva anyját – akkor ezt a lap köteles közölni. A cefretermelők jól fekszenek, a kritikusok nem. És meghal a sajtó szabadsága, pedig a pálinkaszabadságnál jobban szolgálná a közt.

Szó sincs itt nemzeti egyetértésről. Közérdekről meg annyi sem. Lobbiparadicsom van, a lobbizás sikerének egyetlen garanciája pedig a Hatalom Füléhez való közelség.

Megjelenik a hír, hogy öt sportág szponzorai leírhatják adójukból a támogatásra szánt pénzt. Melyik ez az öt sportág? Foci, kosár-, kézi-, vízilabda, jégkorong. Néhány apróság az utóbbi hetekből: az új kormány bele van zúgva a béna magyar fociba, meg a hátterét is ezer üzleti szál fűzi hozzá, az MLSZ elnöke az első számú, királycsináló magyar bankár lesz; a kosárlabda-szövetség elnökévé kinevezik a szolnoki fideszes polgármestert, a jégkorong-szövetség elnöke hét csodálatos év után nem jelölteti újra magát – természetesen cáfolja, hogy maradását a sportág központi támogatása sínylené meg, miért is ne cáfolná?

Nyilván puszta véletlenekről van szó, higgyük el. De nem hiányzik valami az ötből? Igen, jó látják, a két magyar világbajnoki és olimpiai sikerágazat, a kajak-kenu és az úszás. Tőlük ez a rendszer kifejezetten elszívja a pénzt. Hogy kik ott a szövetségi elnökök? Minő véletlen: Baráth Etele, a volt szocialista miniszter, főpolgármester-jelölt stb,, illetve Gyárfás Tamás, talán nem kell bemutatni, de megjegyzendő, hogy a másik jellemóriásnak, Schmitt Pál elnökaspiránsnak az ősellenfele. Ja, meg kimarad a nagy hagyományú vívás is, mert voltak olyan dőrék a szakszövetségben, hogy a nem egészen felhőtlen múltú, MSZP-közeli bankárt, Erős Jánost választották meg – rosszkor – elnöknek.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Az egyik jól fekszik, a másik nem.

Így már érthető a nemzeti érdek és a nemzeti együttműködés fogalma összefonódó fogalma: akivel a nemzet miniszterelnöke és sleppje hajlandó együttműködni, annak magánérdekéből nemzeti érdek lesz. Akivel tehát nem hajlandók együttműködni, az logikusan nem képviselheti a nemzeti érdeket, és kussoljon.

Hogy a pénzek ilyen átcsatornázása milyen hatással lesz a magyar sport általános eredményességére, az úgyis csak sokára derül ki. Ami biztos: keveseknek addig is nagyon jó lesz.

És nekünk, a köznek majd szabad lesz üdvözült mosollyal várni a gólokat a kerítésszaggató slukkolása közben.