Romeltakarítás

Barak László | 2010. június 21. - 12:25 | Vélemény
Szombaton megkezdte a romeltakarítást a Magyar Koalíció Pártja kongresszusok közti időszakokban illetékes legfelesőbb szintű döntéshozó testülete, az Országos Tanács. Jobban mondva, ki lettek jelölve a választási fiaskó okozta károk felmérésére hivatott személyek. Akiknek a július 10-én esedékes „tényfeltáró és tisztújító” kongresszuson mindenekelőtt kendőzetlenül színt kellene vallaniuk az elmúlt években viselt dolgaik felől. Alternatívát nyújtva egyszersmind a hogyan tovább, azaz a parlamenten kívüli egyletté silányult, vagyis silányított párt esetleges megújulásának tárgykörében.

Végzetes önámítás lenne azt hinni, hogy képes erre az OT által kijelölt személyek bármelyike. Különös tekintettel Berényi Józsefre, Farkas Ivánra, Bárdos Gyulára és Szigeti Lászlóra. Csáky Pálról nem beszélve!

A napnál világosabb ugyanis, hogy ők voltak azok a politikusok, akik a pokolba vezető útra vezették a párt tagságát. Közvetve pedig a párt több mint százezer választóját. Akiknek túlnyomó része nyilván sokkal inkább jó szándék által vezérelve, mondhatni a megtévesztettek naivitásával ragaszkodott hozzájuk, mint ők maguk a szlovákiai magyarok végzetes megosztását eredményező piszkos kampányukhoz.

Merthogy elsősorban, a pártszakadás óta folyó zsigeri gyalázkodás miatt következett be a bukás.

Evidencia az is, hogy a gyalázkodás, a Bugár Béla és szimpatizánsai elleni suttogó és nyílt piszkos propaganda már abban az időszakban elkezdődött, amikor az MKP még javában kormánypártként funkcionált. A kormányzati feladatok megoldásához egyrészt a magyar nemzetet ért valós és vélt sérelmi elvei miatt kelletlenül viszonyuló, másrészt konkrét munkavégzésre eleve alkalmatlan individuumként a pártstruktúra karbantartásával megbízott Duray Miklós már akkor azon dolgozott, hogy döntő befolyást szerezzen a pártban. Csáky Bugárral szembeni kijátszása nyilván már akkor benne volt Duray paklijában. És rendelkezésére álltak azok a hamiskártyások, sunyi intrikusok is, akik a hiú Csákyt aztán a párt hóbortos királyává kiáltották ki. Miután elhitették vele, csak kellőképpen pökhendinek és gátlástalannak kell lennie, hogy idővel hűséges alattvalójává zülljék valamennyi szlovákiai magyar...

Duray szombaton bejelentett távozása ezért az egyetlen pozitív fejleménye a szóban forgó tanácskozásnak!

Berényi (elnökhelyettes), Farkas (OT-elnök), Bárdos (kampányfőnök), Szigeti (elnökségi tag) és Csáky akárcsak ideiglenes megmaradása az MKP élén pedig azért egy további végzetes hiba, mert nélkülük Duray habókos geopolitikai meggondolások vagy épp csak infantilis hiúság motiválta hatalomszerzési projektje egyáltalán nem valósulhatott volna meg. Ők voltak azok a végrehajtók, akik az OT markáns többségének a torkán minden olyan döntést lenyomtak, amelyeket Duray irányításával hatalmi kamarillában hoztak meg. A „bugáristák“ pártból való módszeres kiutálásától kezdve a magyar nemzetből történő jelképes kiátkozásukig bezárólag…

Bele lehet gondolni, képesek-e ezek az emberek átlépni saját árnyékukat!?
Ha valamire képesek, az nem más, mint a megélhetési célú pálfordulás! Akik ugyanis kb. húsz éve politizálásból élnek, nemigen rúghatnak labdába polgári szakmájukban. Mondjuk, vegyészmérnökként, tanárként, közgazdászként…

Nincs más lehetőségük tehát, mint a köpönyegfordítás vagy a további parasztvakítás. Ez esetben viszont általában elkerülhetetlen a végleges hitelvesztés. Márpedig hitelesség nélkül hosszútávon legalább olyan lehetetlen közszereplőként működni, mint vegyészmérnökként a kémiai elemek periódusos rendszerének ismerete nélkül…

Úgy néz ki tehát, az MKP-ban valami végleg eltörött. Ezért bármily fájdalmas, jobb lenne talán tudomásul venni ezt a tényt az MKP tagságának is. Ahelyett, hogy újfent ugyanazoknak a konjunktúralovagoknak a boldogulásához legyenek kénytelenek asszisztálni, akik, miután privatizálták, romba döntötték az MKP-t…

Az írás az Új Szó hétfői számában is megjelent.