All inclusive plus

Ardamica Zorán | 2010. július 17. - 09:52 | Vélemény
Ebben a döglesztőben csak a vízhez, csak a vízhez...  A szabit megkaptad, pénzt nem adtak hozzá...
Unokatestvéredék pár év spórolgatás után befizettek végre a törökországi all inclusive plus-ra. Minden benne van, meg még azon túl is minden! Két hét paradicsom! Hát persze, hogy a becsődölt irodával mentek ki... Volt paradicsom két napig, aztán meg már paprika se vót, meg szálloda se, meg repülő se... meg semmi. Erre neked most nem telik. De még egy hazai félinkluzívra se.
De ebben a döglesztőben csak a vízhez, csak a vízhez...

Jó-jó, leügettetek múltkor a haver lovaival két faluval arrább. „Otténg megyen az Ipó.” (Gyk.: Amott folyik az Ipoly.) Zutty bele a zavaros patakocskába! A zuttyot úgy kell elképzelni, hogy a pár hete még hektárok százait elöntő, Trianonkor a legenda szerint hajózhatónak minősített folyó a Palócföld szívében haladó szakasza ma általában fél méter mély, 3-6 méter széles, s egyes zúgók, levegőztetők, hidak miatti szűkületek helyén felgyorsulva pár méterrel odébb kimos egy-egy kanyart, szélesebb részt, ahol úszni lehet pár tempót, abban lehet zuttyanni. Áldás ez a sárga színű víz a középszlovmagy embernek és állatnak, mert a szúnyog ronda, de világ legundorítóbb vérszívója mégiscsak a pécsik... (Gyk.: bögöly, bögő, bökő stb.) A faluvégi purdék nyakig, a lovak szügy felett, te mellig a vízben, de jó! Kijössz, nadrág fel a nedves alsóra, mert csípnek a rohadékok, inget, fejkendőt a vízbe, enyhe csavarintás, aztán magadra kapod mindkettőt. Komolyan mondod, isteni! Már majdnem all inclusive plus! Nyergelsz, mire hazaértek, a lovak véresek megint (hetvenhetet egy csapással! – mondja a bögölynép katasztrófa-népmeséje), te meg lucskos, poros, zoknid teli az Ipó homokjával, tököd a csórósággal...

Na irány a strand, ha mindjárt az ipószagú ingedért is! Legalább egy napra. Csakhogy errefelé nincsenek strandok úgy hetven kilométeres körzetben. Na irány Magyarország! Mennyi benzined van? Hol is voltatok tavalyelőtt? Jó, akkor oda. Akkor az utolsó húsz mérföldön négyszer tévedtél el, mert a térkép ugyan szép, de a valóság még szebb. A tábla jelzi a zsákfalut, ám a világszínvonalú gyógyvízzel rendelkező fürdőt, azt nem. Idén csak egyszer keveredtél el. A gyerekek viszont ugyanúgy négyszer röhögtek ki. Az asszonykád pedig megmondta.

Jó ez a víz, nagyon jó. Van meleg gyógymedence, langyos gyerekmedence, zavaros strandmedence, egy üres és jéghideg úszó... Meg egy tobogán, de nincs kedved lépcsőzni. Kisebbik lányodnak az még amúgyis korhatáros, a nagyobbnak meg most vették le a gipszet a kezéről... Csak pincsi és pancsi és jajdejó. A Mátra lankáin szellő, a fa tövében árnyék, mi kell még?

Délben valamit enni. Ma úr vagy, nem pakoltál pástétomot, vesztek valamit, hadd lássák Magyarországon, hogy érdemes elhivatott szlovmagy pedamókusnak lenni! Végigpásztázzátok az árlapokat. Szokásos strandkínálat. A gyerekek választanak. Kiálljátok a sort, közben ülőhely is kerül. Rendeltek és fizettek két menüt, egy legolcsóbb halat meg egy akciós kacsamájat az asszonykának, aki faluról származik, anno volt kacsájuk és azóta nagyon szereti. Megérdemli, két gyerek, háztartás, másodállás stb. Megkérded, mennyit kell várni, aszongyák, kábé hat perc a két menü, a többi meg vagy tíz. Azt kibírod. Ültök, vártok. A gyerekek nyivákolnak, mindenkit egyre türelmetlenebbé tesznek. Anyu, ez már Magyarország? Az kislányom. Akkor miért beszél mindenki szlovákul? Azért, kicsim, mert turisták, ide jöttek pancsikolni. És miért ide? Mert itt van strand, kicsim, mi is ide jöttünk. És a levest mikor hozzák? A szomszéd asztal szlovák társasága jól érzi magát. Amióta vártok, megittak hatan két üveg Vilmost és vagy harminc sört, ordítoznak, röhögnek, buliznak all inclusive plus. Jó nekik. Kocsival vagy, nem ihatsz. Pedig lassan kéne! Fél óra után már unod. Háromnegyed óra után dühöngesz. Azért spórolok egész évben, hogy itt várjak a strandnapomon? – gondolod. Egy óra elteltével már hangosan! Nézed a bizonylatot, 12,37-kor fizettél, most 13,44. Adsz még nekik 5 percet. Amikor felállsz, az asszonykád a két méteres szakaszon másfél méterrel mellbedobással(!) megelőz. Tudja, ha hamarabb érsz oda, lebontod az egész kócerájt! Nem hat perc/menü alatt... Visszakéri a pénzt. Meglátnak téged mögötte (harminc kilóval vagy nehezebb az egész bódénál!), nem pofáznak, visszaadják. Igaz, az asszonyka is elég vehemensen kérte! A bocsánat vagy az elnézést szó nem hangzik el, annyit mondanak: tudják, csak ketten vagyunk... Ki mondta, hogy ketten legyenek?! Mi meg négyen vagyunk!

Anyu, ez már Magyarország? Az kislányom. Akkor miért nem adnak finom húslevest? Magyarországon olyan jó húslevesek szoktak lenni... Mert faszok, kicsim.

Átmentek egy másik büféhez. Három perc alatt két gyros (jól esik, pedig nincs benne forró savanyított káposztán kívül talán semmi). Következő sor, két perc, egy nyaláb palacsinta. Kiváló. Perszehogy meglátod a rétessütőt. Ezen a strandon sütik a világ legjobb káposztás rétesét. Igaz, sehol máshol nem is kapsz káposztásat ma már... De a gyros után csak egy káposztásat veszel. Meg egy meggyeset a változatosság kedvéért...

Irány megint a víz! Lányod keze óráról órára látványosan gyógyul. A duzzanat lohad, a gipsztől mart bőr visszanyeri eredeti színét és állagát. Megáldotta az Úr vizeivel ezt az országot!
Meg. A beton repedezett, két medence még a háború előtti állapotában, ahogy elnézed... A bodegák fele zárva, pedig javában tart a főszezon, látogatókban nincs hiány. Feliratok csak magyarul. Mindegy, hogy a vendégek fele szlovák és német. A hangosbemondó is csak magyarul tud.

Irány a klotyó. Valami lapokból eszkábálták. Az nem lehet, hogy azbeszt. Pedig arra emlékeztet, csak vastagon, olyan húsz rétegben lemázolták sárgára. Sárga... amolyan fosszín. Keki. Kaki. Ilyesmi. Szóval valami lapok, valami szörnyű színvonalon hegesztett, barna vasrámákban. Az alsó fél méter helyenként hiányzik. Papír viszont van. Egy tekercs a mosdónál. Kéztörlő, de ráírták a dobozára, hogy WC-papír. Szóval akkor az. Letekersz egy darabot és reménykedsz, hogy elég lesz. A kabin zárhatatlan, nem, zárható, de varázsolni kell hozzá. Az ülőke nagy kaland: all inclusive plus.
Hazafelé főltök a kocsiban. Klíma? Van. Trópusi. Anyu, ez még Magyarország? Nem kislányom, már nem. Ez már Szlovákia. Miért? Mert átjöttünk a határon. Milyen határon? Örülsz. Legalább valami sikerült ebben az életben. Az államhatáron. Anyu, dehát itt minden ugyanolyan. Hát, majdnem. Nem tudod eldönteni, örülj-e. Csak azt tudod, hogy döglesztő ez az egész, ez a hőség, vagy mi... meg minden. (All inclusive. Plus!)