Kis trakta a magyar nemzeti ködzabálókról

Barak László | 2010. július 23. - 13:43 | Vélemény
A ködzabálás, akárcsak a zabhegyezés, az oktalan és felesleges cselekmények szinonimája. A ködzabálás természetesen csak annyiban "magyarságfüggő", amennyiben a ködzabáló alany piros-fehér-zöldnek képzeli az általa zabált ködöt…

Kéretik tehát nem megsértődni a magyar ködzabálóknak. Kéretik tehát tudomásul venni azt a tényt, hogy lévén a Paraméter – néhány ködzabáló harsány tiltakozása ellenére – magyar hírportál, az itt megnyilvánuló közírókat jellemzően a magyar ködzabálók és azok viselt dolgai foglalkoztatják.
Konkrétan például az olyan jelenségek, mint a felszínes, tanult kollégánk szóhasználatával élve, giccsmagyarkodás. Amelynek lényege a nemzeti jelképek (húsvér politikusok!) feltétlen, ám felszínes imádata.

A magyar ködzabáló a vonatkozó hétköznapi sóderolás szintjén magyarra játszik, gyakorlatilag azonban arra sem képes, hogy egyrészt önérdekből, másrészt közösségi érdekből, megtanulja az őt megillető jogokat, akár az egyszeregyet. Hogy aztán magánemberként a lehető legtökéletesebben érvényesítse, alkalmazza azokat. És, ha a körülmények úgy alakulnak, kockáztasson és akár a szó szoros értelmében költsön is önmaga magyar azonosságtudatának megtartása érdekében.

A magyar azonosságtudat egyébként elsősorban olyan érzelmi kategória, mint egy vallási felekezethez tartozás. Racionális, értelemi szinten mérhető konkrét tettek nélkül azonban egy lyukas garast nem ér akárcsak az öncélú hit. Vagyis merő képmutatás! Amely épp olyan visszatetsző fenomén, mint amikor egy ordítva vizet prédikáló reverendás kizárólag bort iszik…

Jó lesz tudatosítani azt is, a magyar nemzeti ködzabálók a legutolsók, akik illetékesek lehetnek mások nemzeti hovatartozását illetően. A magyar identitástudat ismérve továbbá a legkevésbé az, hogy elsírja-e magát valaki a magyar vagy az erdélyi himnusztól, a nemzetet ért vélt és valós történelmi sérelmek miatt hány nációval szemben, milyen fajsúlyú és intenzitású gyűlöletet táplál…! Viszont többek között jelenti, hogy valaki tudatosan vall magáénak valamilyen társadalmi, mindenekelőtt kulturális értékrendet. Esetünkben a magyart. És azt nemcsak érzi, hanem ért is, És otthonosan mozog benne. Nemcsak hagyományait imádja, hanem saját lehetőségeihez mérten az általa vallott kulturális értékrend jelenét és jövőjét konkrét tettekkel alakítja. Elég, ha csak annyira, hogy gondolkodni képes, megérti elsősorban saját közegét, képes legalább elviselni másokét, és értelmezni tud egy anyanyelvén leírt szöveget…!

A ködzabálókra mindez egyáltalán nem jellemző. Szóra pedig itt-ott kizárólag azért érdemesek, hogy világos legyen, kicsodák ők voltaképpen…