Luvnyák és tahók a csúcson!

Barak László | 2010. augusztus 11. - 23:54 | Vélemény
Semmilyen csorba nem esett volna Igor Matovič úriemberi mivoltán, ha a Belousovovától beszedett pofon után visszakézből ő is leken egy férfias frászt bántalmazójának. Majd nevelési célzattal még seggbe is rúgja.

Belousovová ugyanis úgy úrhölgy, mint ahogyan Matovič egy elkényeztetett hercegi sarj.

Körülbelül ennyi a tanulsága annak az alpári incidensnek, amely a minap játszódott le a szlovák parlamentben, amikor Anna Belousovová megütötte képviselőtársát, Igor  Matovičot. Mert úgy ítélte meg, ki kell őt oktatnia affelől, miként ildomos, úgymond egy úrhölggyel szemben viselkednie.

Nem is lenne ezzel a kínos jelenettel különösebb baj, ha teszem föl, nem parlamenti „talajon” játszódik le két parlamenti képviselő alakításában, hanem egymástól elvadult házastársak között, valahol egy elmaradott tanya istállójában. Vagy, ha urambocsá! egy útszéli luvnya esik neki végső elkeseredésében az őt kizsákmányoló stricinek.

Igaz, hogy Belousovovát viselt dolgai, hisztérikus és alpári közéleti jelenései miatt egyébként sokan szimpla luvnyának tartják, jelenete Matovičcsal azonban mégis azért fölháborító, mert parlamenti képviselői jelmezben ekkora luvnyaságot még nem követett el. Nehezen hihető, hogy csak azért nem, mert ez idáig nem merészelte őt senki Ancsának nevezni.

Apropó, Ancsa! Okkal feltételezhető, Belousovová egyáltalán nem attól viselkedett vagy viselkedik ostobán, mert titkon vagy nyíltan Ancsának nevezi őt valaki. Hanem vélhetően azért, mert valamilyen lelki defektus, vagy éppen csak hézagos neveltetése, de sokkal inkább parlamenti képviselői pozíciójából gerjedő hatalmi mámora miatt van, ahogy mondani szokás,  elszállva...

Belousovová állapotának persze korántsem csak minapi tettlegessége a bizonyítéka. Elkövetett ő már verbális megnyilatkozásai során ettől sokkal szégyenteljesebb dolgokat is. Akárcsak pártbeli kollégája, Ján Slota, akinek helyenként jellemzően úgy ömlik a képletes szar a szájából, mint egy beteg végbélnyílásából az igazi. Méghozzá folyamatosan következmények nélkül! Vagyis mindössze olyan „következménnyel”, hogy ő is közel húsz éve tényezőként tetszeleghet a közélet porondján. Vele hasonszőrű közönségének, vagyis választóinak köszönhetően.

Akárcsak Ancsánk, aki ugyanezért hiheti, ha egy tehén tőgyére márkás melltartó kerül, rögvest úrhölggyé lesz. És aztán már nem is lucernán kérődzik majd, hanem ráksalátát fogyaszt késsel-villával…

Nahát, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért nincsen az inkriminált incidensben semmi meglepő. Csírái pedig sajnos ott burjánzanak a hatalmi úton évtizedeken át lehülyített közép-kelet-európai emberek fejében. Ezért majd rendszeresen be is következhetnek még hasonlóak garmadával. Sőt! Egészen addig, amíg az úrhatnám törtetők, a ripacsok, szélhámosok, képmutatók, a tahó gyalázkodók, az erőszakoskodók találnak maguknak számottevő közönséget. És megfordítva…!