Kövér László gyávasága

Barak László | 2010. augusztus 30. - 12:20 | Vélemény
Van egy elgondolkodtató tanulsága annak a szóbeli pengeváltásnak, amely a hírek szerint egy szlovákiai magyar főiskolás és a magyar házelnök, Kövér László között játszódott le a minap Magyarországon, a Rákóczi Szövetség által szervezett XXII. Nyári Főiskolás Táborban.

A közhelyszáma menő tanulság annyi, hogy jóhiszemű közembernek nem kifizetődő nyilvános fórumon felelősségre vonni egy politikust vagy netán kételkedni benne. Borítékolható ugyanis, hogy pökhendi kioktatás lesz az osztályrésze. Az is majdnem mindegy, az illető politikus ellenzéki-e vagy éppen hatalomgyakorló, hiszen a politikusok jó részére általában jellemző, amint felkerülnek az uborkafára, akkor is bazi okosnak képzelik magukat, ha közéleti karrierjüket megelőzően környezetükben szimpla hülyéknek tartották őket.

Ezért nem számít rendkívüli eseménynek, hogy a kettős állampolgárság elfogadásának magyarországi időzítését számon kérő szlovákiai magyar főiskolást azzal a rátarti, egyszersmind provokatív lózunggal fizette ki Kövér, nem mellesleg az egyik legmélyebb nemzeti elkötelezettséggel tüntető, egyszersmind a legmagasabb rangú közjogi méltóságok között sütkérező magyar politikus, hogy „gyáva népnek nincs hazája“...

Oda se neki, mondhatnók, hősünk, mármint a szóban forgó szlovákiai magyar főiskolás idejekorán el lett igazítva a politikusi kommunikáció rejtelmeiben, oszt´ jó napot…

Van azonban ennek a kínos incidensnek más, sokkal fontosabb tanulsága is. Nevezetesen, számos szlovákiai magyar abbéli tévedése, hogy a magyar parlament képviselői a határon túli magyarok érdekében szentesítették a kettős állampolgárságról szóló jogszabályt.

Okkal feltételezhető, hogy ez így, ebben a formában bizony nem igaz. Azért nem, mert annyira nem lehetnek elvakultak vagy korlátoltak a magyar törvényhozás képviselői, hogy ne lettek volna biztosak, a kettős állampolgárságról szóló magyar jogszabály Szlovákiában pillanatokon belül a parlamenti választások kampányának vezető témájává válik. Különös tekintettel az általában is az ellenségképre, ezen belül a legalantasabb magyargyűlöletre építő pártok választási ágendáira. A Fico-féle Smer politikusain kívül Ján Slota soviniszta hordáiról van szó. Feltételezhető volt az is, hogy a törvényből elsősorban épp az efféle politikusok profitálhatnak, mégpedig olyannyira, hogy esetleg újra ők alakítanak kormányt. Csak a vakszerencsének köszönhető, hogy nem így történt…!

Miért kalkulálhatott mégis így a magyar politikai osztály, főként a kétharmados többségű Fidesz? Nyilván, mert nagyon is megfelelt volna nekik egy ellenségeskedő nacionalisták által irányított szomszédállam, ahol bizonyos politikusok számára ugyanúgy lételem a hatalom megszilárdításához szükséges konfliktus, a mindenkori ellenség, a támadás, mint a jelenlegi magyar közéletben.
Ellenkező esetben aligha minősíti Kövér László az állampolgársági törvény elfogadásának időpontját kifogásoló diákok véleményét elítélően „konfliktuskerülőnek” és „defenzívnek”. Ráadásul egy olyan a fabulával indokolva konfliktuséhségét, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar kormányok a határon túli magyar ügyekben csak annyit értek el, hogy "a magyarokat ne háromszor, csak egyszer verjék meg valamelyik köztéren"…

Mindez annyit tesz, hogy a Kövérék, vagyis a Fidesz szerint a konfrontálódás, a konfliktusok, a folyamatos hadban állás oldanak majd meg minden vélt és valós konfliktust…!
Itt Szlovákiában is, ahol egyébként a nacionalizmust valóban állami szinten gyakorló Ficoék idején sem volt jellemző – egyetlen valóban fölháborító és szégyenletes esetet, Malina Hedvigét leszámítva –, hogy köztereken vagy bárhol magyarokat inzultáltak volna magyarságuk miatt…

A jelenlegi szlovák kormánykoalíció pedig csak zsigeri vagy éppen célirányos, (konfliktuséhes) rosszindulatból vádolható holmi magyarfalási szándékokkal. Annak ellenére is, hogy akad ebben az országban is számos, hatalmi pozíciókon egyelőre kívül rekedt soviniszta szlovák. És persze arányait tekintve legalább ugyanannyi vélt vagy valós kudarcélményekkel terhelt, sőt, paranoid szlovákiai magyar. Akik viszont sokkal kevésbé veszélyesek a szlovákiai magyarokra általában, mint azok a magyar politikusok, akik, hogy hatalmi pozícióikat megszilárdítsák, vagy épp csak a hatalmi mámor okán összetévesztve a politizálást az örökös háborúsággal, tudatosan gyártanak maguknak ellenségeket, bujtogatnak konfliktusokra. Sokkal inkább az efféle magatartás minősíthető gyávaságnak, mintsem a vonatkozó kételkedés.

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.