MTI-sanzonbizottság kontra Paraméter!

Ardamica Zorán | 2010. szeptember 20. - 19:25 | Vélemény
Szeptember 14-i keltezéssel kapta kézhez a Paraméter lapigazgatója a következő szövegű levelet az Magyar Távirati Iroda stratégiai alelnökétől, Belénessy Csabától: „Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a parameter.sk honlapon megjelenő cikkek közül számos tartalom olyan hangvételt és stílust használ, amely átlépi a jó ízlés határait és méltatlan arra, hogy a Magyar Távirati Iroda a továbbiakban térítésmentes híranyaggal támogassa a honlap működését. Ezért az oldat a határon túli médiumok támogatott köréből töröljük.”

Noha az MTI-nek, mint támogatónak joga van a támogatást megvonni bárkitől, eléggé beszédes, mondhatni átlátszó (s nyelvtanilag kissé zavaros...) ez az indoklás.

A portál ugyanis a kapott híranyagot általában „csak” közli. MTI által jegyzett hírben, tudósítás jellegű szövegben így az olvasó és a stratégiai alelnök úr sem találhat jó ízlés határait átlépő hangvételt, sem stílust, ad abszurdum sem „számos tartalmat”... Más kérdés, hogy a portál munkatársai kendőzetlenül és őszintén írják meg publicisztikájukat, viszont a kommentárok, a jegyzetek, tárcák stb. nem híranyagok, ezek nem az MTI-től származnak, következésképpen nem köthetők össze a támogatásként adott hírcsomaggal.

Felmerül a kérdés, vajon milyen alapon vizsgálja a Magyar Távirati Iroda a Paraméter vagy bármely más sajtótermék tartalmát, stílusát, mi több: hangvételét, s milyen okból próbál összefüggést teremteni köztük és a szolgáltatott hírcsomagok között. Térítéses szolgáltatás esetében is ezt tenné? Hol itt az a bizonyos jó ízlés, amelyet az alelnök úr amolyan egyszemélyes „sanzonbizottságként” számon kér?
Azon médiaproduktumok, amelyek tartalma, vagy egyes rovataik tartalma a mindenkori kormányzati intézkedések szemlézését, ellenőrzését, s nem csupán egyoldalú dicséretét tűzik ki célul, sok esetben kritikusabb hangot ütnek meg az aktuális hatalommal szemben, mint amilyet az képes elviselni. Így van ez nem csupán Szlovákiában vagy Magyarországon, hanem Európa más országaiban, sőt még Oroszországban is (lásd ott az ellenzéki sajtó stílusát a 90-es években).
A Paraméter nem kivétel, sem pedig extrém példa. Nem sértett törvényt, ellenkező esetben már perbe fogták volna, mint ahogyan ok nélkül is perbe fogtak számos lapot az utóbbi időben.

A Paraméternek nincs miért védekeznie. Már azért sem, mert a véleményműfajok részben átmeneti műfajok, olykor intenzíven közelítenek a szépirodalomhoz, amelynek stílusa még a publicisztikáénál is autonómabb. Következésképpen funkcionális és szabad, tehát nem ízlésbeli konvenciók, hanem szerzői szándékok és beszédmódok szabják meg. Ezekről az irodalom- és műfajelméleti tényekről a kortárs szakma általában nem szokott már meddő vitákba bonyolódni... S ha netán mégis azt szeretné tenni, akkor a megfelelő fórumon illene így cselekednie (nem egy négysoros levélben)...

A szlovák parlament már a Fico-éra alatt gyakorlatilag nyíltan törvénybe iktatta hatalmi pozíciója érinthetetlenségét, s ezért a sajtótörvény folyamatosan kritika tárgya, valószínűleg nem ússza meg a módosítást.

Magyarországon mintha mostanság cserélődnének a tévébemondók, műsorvezetők... És más jelei is vannak annak, hogy a közmédiában nem, a többiben pedig alig tűri a kormányzat a kritikát, a véleménykülönbségeket. (Úgy látszik, azt a szelekciós stratégiát terjeszti ki a hatalom már a határon túli magyar sajtóra is, amellyel az etnikai magyar pártokat kívánja nyíltan támogatni a szomszédos országokban a nem etnikai pártokkal szemben függetlenül a programoktól és a támogatottságtól, esetleg a programokkal és a támogatottsággal kifejezetten ellentétben...

A Paraméter karaktere, egyébként alakulása óta lényegében nem változott – mire hát ez a hirtelen döntés? –, a magyar kormányok meg jönnek-mennek...)

Hogy Belénessy Csaba önszorgalomból hoz-e, illetve közöl tartalmat illető döntéseket a független Paraméterrel – netán más sajtótermékkel kapcsolatban is? – vagy utasítást követ, nem tudható, csak sejthető, de hogy nem elegáns ilyesmit tennie egy hírszolgáltatónak, az egyértelmű.

Tulajdonképpen érdektelen, hogy ha a BBC vagy a CNN kap hírt az MTI-től, vajon előbb az ő kommentárjaikat is csekkolja-e Belénessy úr személyesen vagy közvetve (bizonyára nem), s érdektelen, vajon egyes szlovák médiák nem ritkán magyarok ellen uszító, ill. ilyesmit sugalló tartalmától szintén ennyire erélyesen elhatárolódik-e az MTI, akinek híreit esetleg felhasználják.

Érdektelen továbbá, hogy más lapokkal összehasonlítva mennyivel „ízléstelenebb” a Paraméter vagy sem, hiszen elvi kifogás állítható az ilyen indoklással szemben. Ezt az elvi kifogást sajtószabadságnak hívják jobb körökben annak minden előnyével és hátrányával együtt. Lehet vitatni ezen előnyöket és hátrányokat, az viszont nem az MTI stratégiai elnökének a feladata, különösképpen nem a határon túli sajtó esetében.

Egyébiránt meg nem létezik sem olyan stratégiai faladat, sem pedig olyan komoly társadalmi igény, mely szerint bárkinek el kellene döntenie, mely sajtótermék ízléses vagy sem, mi az a jó ízlés, s mi történjék, milyen következménnyel járjon, ha valamelyik lap, portál, rádió vagy tévé – különösen, ha nem az állam finanszírozza – nem felel meg ezeknek a virtuális / hipotetikus és koronként / kormányonként változó elképzeléseknek. S ha volna, cenzúrának neveznék függetlenül attól, enyhébben vagy erőteljesebben érvényesítené-e az önmaga (pontosabban a mindenkori hatalom) által előírt következményeket. A sok országban törvénybe ütköző gyűlöletkeltést vagy más hasonló büntetendő cselekedetet kivéve semmi sem indokolja, hogy az állam vagy annak bármely csápja próbáljon közvetlenül vagy közvetve ítélkezni, főleg nem „ízlésbeli”, „hangvételt” érintő, vagyis megfoghatatlan, mérhetetlen szempontok alapján...

A stratégiai alelnök úr indoklása tehát azon túl, hogy semmilyen problémás szöveghelyet, konkrét kifogást, módosítható, javítható hibát, ténytévesztést nem említ, nem idéz, nem kér helyesbítést, még azért is kicsinyes, elfogadhatatlan, sőt nevetséges, mert egész egyszerűen fölösleges. Hiszen amint föntebb írtam, támogatást megvonni a támogató kiváltsága.

Akár inkorrekt, nem professzionális, elfogult indoklás nélkül is.