Megint lopni akarnak tőlünk?
Ha már a liberálisokról van szó, engedtessék meg a miheztartás véget leszögeznem, csökött liberálisként sokkal illetékesebb vagyok az önmagukat liberálisnak hirdető közszereplők kritizálása tárgyában, mint azok a tulkok, akik szinte valamennyi hozzáférhető internetes fórumot, így a Paraméterét is tele szokták volt fosni ún. antiliberális agyrémeikkel. Holott körülbelül annyit tudnak a liberalizmus eszmerendszeréről, mint nemzeti szocialista, azaz náci tanítómestereik és politikai példaképeik a nagypolgári ízlésről. Vagy egy gyilkolásra idomított harci kutya az angolkeringőről…
De maradjunk Daniel Krajcernél, aki egy önmagát liberális pártként meghatározó politikai alakulat listáján jutott a szlovák parlamentbe, onnét meg a kulturális tárca élére. Egyszersmind főilletékessé avanzsálva az államnyelvtörvény ügyében. Amellyel egyébként korántsem az a probléma, hogy hibás, hanem az, hogy egyáltalán létezik! Csak azért, mert annak idején gátlástalan gazemberek az általuk állami szintre emelt tolvajtempóról a figyelmet elterelendő – megcsinálták... Természetesen a hírhedt Mečiarizmus korszakáról van szó, amelynek az állami vagyon programszerű fosztogatásán kívül az volt a krédója, hogy külső, de leginkább belső ellenségre márpedig szükség van. Hogy a hülye köznép az ellenségre összpontosítson, ne pedig arra, hogy állami uniformisba öltözött tolvajok turkálnak a zsebében… Magyarán az államnyelvtörvény, amely szerint az állam megszabhatja, milyen nyelven beszéljen vele a polgár nem más, mint egy irányított pótcselekvés.
Joggal vetődik fel a kérdés, voltakképpen miért is nem lett eltörölve első betűjétől az utolsóig abban a minutumban, amint befellegzett a Mečiarizmusnak? Hiszen eztán egy olyan kormánygarnitúra került hatalomra, méghozzá két kormányzati ciklusra is (értsd Dzurinda első és második szlovákiai magyar politikusokkal is regnáló kormánya), amely lényegében a Mečiarizmus gazdasági és politikai eszmerendszerének tagadásából sarjadt.
A kérdésre sajnos rendkívül egyszerű a válasz: Mečiarékat szimpla mutatványosok követték. Akik mindössze annyiban különböztek dicstelen elődeiktől, hogy hatalmuk megtartása érdekében nem vetemedtek politikai gyilkosságokra. A nemzeti alapú kirekesztést pedig annyival szelídebben művelték, hogy az államnyelvtörvény nevében senkit nem fenyegettek megtorlással. Vagyis kiiktatták belőle a szankciókat, ám nemzeti szimbólumként sajnos meghagyták. Nehogy már a nemzetárulás vádjával illessék őket mélynemzeti irányultságú, kifejezetten a kirekesztő sovinizmusra építő politikai ellenfeleik.
Nem igazán származott politikai haszon ebből a mutatványból, hiszen eztán újra mečiaristák kezébe került a kormányrúd, a nemcsak számításból, de meggyőződésből nacionalista Robert Ficóval az élen… És újravadították az államnyelvtörvényt, lett újra az államnak ostora és ellensége, hogy legyen hol csattogtatni, amíg lopnak…
Civilizálatlan, undorító volt, ami volt, amíg süllyesztőbe nem kerültek egyelőre ezek is…! Hogy politikai mutatványok helyett felelős politizálás kezdődhessék végre. Ne cirkuszi porond, hanem a szó legnemesebb értelmében vett fórum legyen a közélet. Emberi, méltányos, be- és elfogadó, vagyis igenis liberális. Hiszen az eredendően és vállaltan nacionalista cirkuszi társulat helyett újra szlovákiai magyarok és szlovák liberálisok oszthatják a lapot nemde…?
De nem! Jön ez a zsonglőr Krajcer liberális maskarában és a náciknak játszik...! Nem azt képviseli és mondja, az államnak az égvilágon semmi köze nem lehet annak megköveteléséhez, hogy milyen nyelven és hangsúlyokkal kommunikáljon vele a polgára, hanem azon agyal és tüsténkedik, hogyan büntesse a polgárt, ha az az anyanyelvén küldi el őt is melegebb vidékre, ha nem tetszik neki a mutatványa... Jól állunk… Csaknem megint lopni akarnak tőlünk???
