Kövér virtustól szagló plebejus maradt?
Jellemzően jelképes és gyakorlati nemzetegyesítési fabulák jegyében.
Sokkal inkább meglepetésként hatott volna, ha az e héten Szlovákiába látogató magyar házelnök, Kövér László nem utasítja el a Híd párt neki címzett meghívását. Vagyis bármekkora arca nőtt neki a Fidesznek elsöprő győzelmet hozó magyarországi „választási forradalomnak“ köszönhetően, méltóztatik „leereszkedni“ ahhoz a Bugár Bélához, akinek pártja, a Híd a parlamenti választásokon közel kettőszázezer szlovákiai magyar választó által leadott szavazatot inkasszált. És bejutott a parlamentbe, majd kormányzati pozícióba került.
A Magyar Koalíció Pártjával ellentétben, amely a parlamenten kívül rekedt, holott választási kampányát Kövér és pártja minden lehetséges eszközzel tupírozni igyekezett.
(Amely ténnyel egyébként az égvilágon semmi baj nem volt és nincs, hiszen bármely politikai párt vagy pártpolitikus szíve joga, hogy olyan liblinget válasszon magának, amilyent akar.)
A választási kampány azonban elmúlt ugye, beköszöntött a viszonylagos politikai békeidő. Ami ugyancsak olyan evidencia, amit a fafejű, avagy a célirányos konfliktusokra játszó, esetleg a józan ítélőképességet minden tekintetben nélkülöző politikusok nem szoktak volt idejekorán regisztrálni és tudomásul venni.
Alapos a gyanú, hogy Kövér László és társai fafejű vagy célirányos konfliktusokra játszó, esetleg mindenféle józan ítélőképességet nélkülöző politikusok. Ellenkező esetben nehezen lenne elképzelhető, hogy egyáltalán eszükbe jut csak azért ignorálni bizonyos határon túli magyar kollégáikat, mert azoknak nem Fidesz-logó volt az emblémájuk a politikusi kisdedóvóban. Arról nem is beszélve, hogy csak azért legyen számukra valamely határon túli magyar politikus persona non grata, mert az nem a kizárólagos alapon történő etnikai politizálást tartja a kisebbségi érdekképviselet egyedüli hatékony eszközének!
Kövér László persze korántsem csupán egy olyan politikust kosarazott ki, akit politikai alapon nem szenvedhet. A magyar házelnök tulajdonképpen azoknak a szlovákiai magyaroknak üzent, akik vele ellentétben azt gondolják, hogy Bugár és pártja alkalmasabb érdekeik képviseletére, mint az az MKP, amely tulajdonképpen a Fidesz szlovákiai szatellitje, politikusai pedig a megélhetési mamelukjai.
Amit Kövér az általa „szófogadatlannak“ tartott szlovákiai magyarokkal szemben követ, „csak“ pártpolitikusként is igencsak necces megtenni. Magyar közjogi méltóságként viszont a legfinomabban szólva is bődületes faragatlanság. Egy közjogi méltóságnak ugyanis sokkal inkább körültekintő diplomataként kell viselkednie, mintsem holmi parttalan virtustól szagló plebejusként… Utóbbi esetben ugyanis nem csupán a saját személyét és pártját járatja le az illető, hanem a választók akaratából rátestált közjogi intézményt, sőt, az átala képviselt országot is.
Az esetleges félreértéseket elkerülendő, szögezzük le a végén, minden fentebb megfogalmazott fenntartás ellenére sem dől össze ám a világ, ha Kövér László szlovákiai tartózkodása alatt Bugár helyett az MKP ideiglenes elnökével, Berényi Józseffel bratyizik és vacsorál…!
Nyilvánvaló az is, hogy a szlovákiai magyarok zöme sem fog emiatt kitérni a hitéből. A magyar nemzetből meg pláne nem! Merthogy házelnökök jönnek, házelnökök mennek… Az egészséges méltóságú emberek pedig normális közéleti viszonyok közt korántsem holmi "fogyóárunak" számító politikusok (értsd, ideiglenes szolgák!) miatt választanak maguknak értékrendet, nemzeti hovatartozást, általános identitást!
