Kik szeretik igazán a focit?

Barak László | 2010. október 4. - 08:15 | Vélemény
Szombaton Dunaszerdahelyen a DAC-stadionban két olyan esemény is történt, amire évek óta nem volt példa. Az egyik az volt, hogy a dunaszerdahelyi labdarúgók legyőzték legnagyobb riválisukat, a pozsonyi Slovan csapatát. A hónapok óta „betegeskedő“ DAC-triumf önmagában szenzációszámba megy. Akkor is, ha kétségtelen, pozsonyi ellenfelük jelenleg épp úgy árnyéka önmagának, mint a győztes vendéglátók. Ennek ellenére sem kell a DAC győzelmén fanyalogni, hiszen a futballkrónikák statisztikáiban általában úgyis csak az eredmények dominálnak…

A másik esemény sokkal inkább adhat fanyalgásra okot. Minimum! Köztudott ugyanis, a győztes meccsen minden megvolt, kivéve a labdarúgás legelemibb „tartozékát“, a közönséget, akikért azt művelik! Illetve a legelkötelezettebb közönség, a DAC fanklubjainak tagjai, „törzslelátójuk” helyett a stadion hátsó udvarából, egy kivetítőn voltak kénytelenek követni a pályán történteket! Csak azért, mert a Ligás Klubok Uniója a DAC 1904 labdarúgó-klubot stadionbezárással, vagyis a nézők kitiltásával büntette. Mégpedig kifejezetten a klub tulajdonosainak mulasztása miatt! Mivel azok többszöri felszólítás dacára sem szerelték fel azt a kamerarendszert, amelynek a vonatkozó rendelkezés szerint már hónapok óta működnie kellett volna a DAC stadionjában is. Ennyit a puszta tényekről, amelyek bárhogy legyenek is maszatolva, köztudottan kérlelhetetlenek...

Maszatolás helyett viszont kétségkívül megérdemel néhány mondatot, vajon miért jutottak oda a dolgok, hogy a valódi vétkesek helyett a szurkolókon csattanjon az ostor?

Ha egyetlen mondattal kellene erre a kérdésre válaszolni, nyugodt szívvel kijelenthetnénk, kizárólag azért, mert a politika, illetve bizonyos politikusok olyasmibe barmoltak bele, nyilvánvalóan önérdekből, amihez csak közvetve, esetleg nagyon óvatos távolságtartással lehet közük.

Arról van szó, hogy a szebb időket is megért DAC-ot a rendszerváltás után tulajdonosa, a dunaszerdahelyi önkormányzat fokozatosan hagyta lepusztulni. Konkrétan úgy, hogy hagyták kiesni a legfelsőbb osztályból! Főként pénzhiányra hivatkozva. Amely hivatkozás mindig is azért sántított, mert a fokozatos lepusztulás időtartama alatt is milliókat költöttek közpénzekből, vagyis a dunaszerdahelyi adófizetők pénzéből a klubra. Vagy, ki tudja mire, a klub ürügyén…

Telt, múlt az idő, tengett, lengett a klub, nem kevésbé jobb sorsra érdemes közönsége, mígnem évek múltán, gyaníthatóan kampánycélból egyszer csak megint ki nem találta a város aktuális vezetése, hogy DAC-témában két legyet üthet egy csapásra. Ezért történt, hogy évekkel ezelőtt a DAC sorsáért kénytelen-kelletlen vállalt közvetlen felelősségtől megszabadulva, túladtak a DAC-on. Hogy átengedjék a klubot egy olyan üzleti társaságnak, egy magánvállalkozásnak, amely a birtokában levő játéklicensszel biztosítani tudta, az akkor már a második ligában bukdácsoló dunaszerdahelyi csapat adminisztratív módon, vagyis játék, azaz teljesítmény nélkül, egyik napról a másikra megint a legfelsőbb osztályba, a Corgoň ligába kerüljön. Nem semmi, ugye…!?

Csakhogy volt a látszólag kétségkívül frappánsnak tűnő megoldásnak egy sarkalatos hátulütője. Jellemzően az, hogy a szóban forgó üzleti társaságról sajnos gyorsan kiderült, korántsincs olyan jól eleresztve gazdaságilag, amennyire azt megjátszotta. Vagyis nincsen annyi pénzük, avagy, ha van is, nem akarnak belőle annyit költeni, amint azt beadták volt üzleti partnereiknek, a választott önkormányzati politikusoknak. Akik viszont a dunaszerdahelyi adófizetőket azzal etették, azért adják el a magánvállalkozásnak jelképes áron a DAC 1904 önkormányzat birtokában levő tulajdonának döntő hányadát, mert a tranzakció fejében azt az ígéretet kapták a magánvállalkozóktól, hogy az általuk befektetett évi 80 millió koronából garantálják, a DAC csapata folyamatosan a legfelsőbb osztályban, avagy minimum az I. ligában játszik majd.

Ment is egy ideig, illetve mintegy fél szezon elteltéig minden, mint kés a vajban. Mígnem beigazolódni látszott a gyanú, a DAC újdonsült tulajdonosai kizárólag arra játszottak a szerződés aláírásától kedve, hogy az abban foglaltak szerint megszerezzék a dunaszerdahelyi önkormányzat által nyújtott évi mintegy tízmillió koronás támogatást. A maguk évi 80 millió korona kiadását pedig megússzák!
Hogy a fenti állítás egyáltalán nem holmi légből kapott rágalom, evidensen bizonyítja a polgármester, Hájas Zoltán legutóbbi önkormányzati ülésen elhangzott beszámolója – nem mellékes tény, hogy anno az ő ügyvédi irodájában készült az inkriminált szerződés – amely szerint a klub tulajdonosai nem teljesítették vállalt befektetési kötelezettségeiket…

Lám, el is jutottunk oda, ahol a part szakad. Nevezetesen a kötelezettségek teljesítésének elmulasztásához.

A DAC szurkolói ugyanis kizárólag azért lettek kizárva a DAC-Slovan mérkőzésről, és vélhetően a továbbiakról is ki lesznek, mert a klub tulajdonosai épp úgy ignorálták a Ligás Klubok Uniójának hivatalos rendelkezését, ahogyan folyamatosan megszegték az önkormányzattal kötött szerződést is.

Így állunk hát jelenleg, és nem tehetünk másként! Mármint mi, a DAC szurkolói. Vélhetően egészen addig, amíg novemberben le nem zajlanak az önkormányzati választások. Merthogy a szóban forgó szerződésszegésnek kizárólag akkor lehet következménye, ha választások eredményeképpen feláll az új önkormányzat – polgármesterestül...

Hogy ez az egész akkor nem is a futballról szól, hanem a bizniszről meg a politikáról? Sajnos igen! Ami annyit jelent, hogy a végén mindig a köznép szív… Ahogyan szombaton a hoppon maradt DAC-szurkolók. És ez az egész addig így lesz, amíg egyetlen politikusnak is elhiszik, hogy annyira szereti a focit, mint ők...

A kommentár az Új Szó hétfői számában is megjelent.