Legyetek észnél – ott a polcon…!

Barak László | 2010. november 29. - 20:59 | Vélemény
Átkozódás, rinyálás, önfényezés jellemzi az önkormányzati választások végjátékát – és történik mindez a számmisztika jegyében. Ahogyan az ilyen esetekben általában történni szokott.

Nincsen ebben semmilyen meglepetés, hiszen vasárnapra virradóra ugyanazok a választók és ugyanazok a politikusok ébredtek fel – ha akartak és képesek voltak aludni – , akik szombaton ágyba bújtak…

Döntött az ezerfejű Cézár, ő tudta, hogy mit akar. Vagy nem tudta. Esetleg rosszul tudta, ám a normális emberek számára nyilván világos, hogy a választások után is van élet.

Van bizony. És természetes az is, hogy az ország bizonyos helységeiben más lesz, mint eddig volt. Legjellemzőbben azok számára, akik megfosztattak a közéleti szerepjátszástól. Meg persze azoknak is, akik szerencsések voltak a szombati „szereposztásnál”. Mert, hogy mennyiben változik a mezei választóé, semmi máson nem múlik, mint azon, hogy milyen döntést hozott. Ha elment szavazni, ha nem. Elvégre a téves feltételezéssel ellentétben, bizony azok is választottak, akik nem mentek el szavazni. Aki érti, hogy miért, annak fölösleges magyarázni, aki nem, annak meg minek…

Az átkozódás és rinyálás, lássuk be, elsősorban a pártkatonákat, a hívő választókat – a síkhülyék kedvéért írom ide: a hívő ez esetben negatív jelző és a legkevésbé sem egyházi értelemben konzumálandó – jellemzi.

Hogy közérthetőek legyünk, vonatkozó konkrét példaként a komáromiakat kell említenünk. Azokat, akik meglepődtek azon, amit ők maguk fuseráltak el. Vagyis, hogy kudarcot vallottak: mindannyian! Mind a Híd, mind pedig a Magyar Koalíció Pártja mamelukjai és hívő huligánjai. Merthogy igencsak nagy ostobaság a történtekért kizárólag a Zellenséget piszkolni. Anélkül, hogy a tükörbe nézne a tuskója! Magyarán, ha heteken át kentétek egymásra a szart, Klapka díszes polgárai, nem szabad csodálkoznotok, hogy büdösnek találtattatok!

Ennyit, ún. „magyarsági” békaperspektívából. Objektíve pedig annyit, mielőtt folytatnátok a bűnbakkeresést, sőt, -gyártást, hasznos lenne megvárni, hogyan muzsikál az új polgármester és bandája. Az is csak elbaszdúrban tud-e, mint ti, avagy más hangnemben is képes…!?

Nézzük a másik „magyar bástyát“, Dunaszerdahelyt: Egészen biztosra vehető, hogy itt is megváltozik a világ. És egyelőre itt is leginkább a politikusoké. A választások eredményeképpen ugyanis körülbelül húsz év után történt meg, hogy az önkormányzati képviselőtestület nem a polgármester és pribékjei által kezelt önérdekű „szavazóautomataként“, mondhatni „mutyiatumataként” működik majd, hanem termékeny vitára és együttműködésre van ítélve. Mivelhogy a Híd pillanatnyi előretörésének köszönhetően az MKP többsége egyetlenegy emberen múlik majd. Ami a frázis szerint is igencsak törékeny szokott volt lenni. Két „hatalomgyakorlási” lehetőség van hát: Az egyik a komáromi példa követése – lásd, mint fönt…! A másik a normális párbeszéd és annak az ugyancsak közhelyes ténynek a tudatosítása, hogy az önkormányzati képviselet nem holmi privilégium, hanem igenis szolgálat, nem utolsósorban alázat… Ellenkező esetben nemcsak bele lehet bukni, hanem bele is buknak a delikvensek!

Ennyit az átkozódás és rinyálás margójára – kifejezetten a választóknak és az általuk közszereplésre delegáltaknak címezve.

Az önfényező pártvezetőknek pedig annyit kellene vonatkozóan tudatosítaniuk, hogy nem igazán szerencsés marketingfogás a választások befejeztével sikerként elkönyvelni az eredményeket. Annál is kevésbé, mert, az önkormányzati választások igazi, vagyis mérvadó eredményhirdetése valójában csak négy év múlva lesz megejtve. Győztesként pedig kizárólag azok kerülnek ki belőle, akiket négy év múlva, vagyis a legközelebbi választásokon is a polcon tartanak majd a választók…

Megjegyzendő még, hogy ez a szabály nem csupán Komáromra és Dunaszerdahelyre vonatkozik, hanem országosan érvényes! És egyáltalán nemcsak az önkormányzati választásokra vonatkozóan, hanem a majdani parlamenti voksolás tekintetében is.

Legyetek hát észnél – ott a polcon! És nem csupán az ezerfejű Cézár érdekében, kedves hölgyek, tisztelt urak…