Magyar vagyok, de semmi közötök hozzá!

Politikai ügyeket magánügyekből jellemzően a politikusok csinálnak. Meggyőződésből is, meg persze a haszonlesés okán. Magánügyekbe minősítési szándékkal pedig általában az olyan ostoba tulkok szoktak volt belebarmolni, akiktől eredendően korlátolt képességeik miatt csak ilyesmire telik.

Konkrétabban szólva, akik csak olyasmivel képesek büszkélkedni, amiért tulajdonképpen az égvilágon semmit nem kellett tenniük. A nemzetiségi hovatartozásnál maradva, azért magyarok, mert magyar szülők gyermekei. És szüleik magyarnak nevelték őket. Amibe, ugye épp annyi beleszólásuk volt gyermekkorukban, mint abba, hogy megszülessenek-e vagy sem.

Aki mindebből arra a következtetésre jut, hogy a szlovákiai népszámlálás küszöbén egy kifejezetten magyarellenes szöveget olvas éppen, az téved. Szigorúbban szólva, úgy ostoba, ahogy van.

Nem is az efféle agyatlan selejt kedvéért szögezem le itt, hogy jómagam olyan természetes módon vallom majd magyar nemzetiségűnek magamat a népszámlálás napján, május 21-én, ahogy megtettem azt mindenkor, amióta az eszemet tudom. Természetesen a legkevésbé sem azért, hogy megfeleljek bármely politikus elvárásainak. Még kevésbé azért, hogy megússzam holmi hülyemagyarok vonatkozó mocskolódását.

Kizárólag azért leszek továbbra is magyar, mert más nem lehetek. Mert a magyar kultúra értékrendje az, amely behatárolja számomra a világot. Amely szerint a legbiztonságosabb közlekedésre vagyok képes a világban. Mert gyermekkori helyzetemből adódóan akaratomon kívül olyan nevelést kaptam, amilyent. Később pedig többé-kevésbé tudatosan nem tértem le a számomra szüleim által kijelölt útról. Amelyre a gyermekeimet is irányítottam. Úgy néz ki, sikerrel. Holott egyáltalán nem tudom megjósolni az általam kijelölt úton maradnak-e, avagy sem. Az ő magánügyük immár, mondhatni önmagukkal szemben vállalt felelősségük, merre tartanak, hol lyukadnak ki…

Bárhogy lett volna, bárhogy lesz is, egészen biztosak lehetnek abban, hogy tiszteletben tartom magánügyeiket. Ahogyan mások magánügyeit is.

Bármilyen eredményt hozzon a népszámlálás május 21-én, eszembe sem jut majd annak győzteseit, veszteseit, sőt, bűnbakjait kutatni. Sem a politikusok között, a holmi kampánymagyarok között pedig még kevésbé.

Mert meglehetős naivitással azt vallom, az a szép, ami érdek nélkül tetszik!