Csak félig vagyunk prostik

Buchlovics Péter | 2011. január 6. - 12:00 | Vélemény
Ahh, szívünk repes a boldogságtól, zokogva borulunk le a Magasságos Médiahivatal és személyesen Szalai Annamária lábai elé, ekkora jóságot fizikailag is képtelenek vagyunk elviselni – az uniós elnökség ideje alatt ugyanis nem bírságol az NMHH.

Persze, ezt elfelejtették lefordítani angolul, és persze csak most, sebtében küldözgetik mindenhová, hogy úgymond lehűtse a kedélyeket.  

Drágáim, azzal, hogy hirtelen megpucoltátok a trágyás gumicsizmát, az továbbra is büdös, trágyás gumicsizmában nem lehet EU/elnökséget játszani, a gumicsizma továbbra is ott van az asztalon – és továbbra is penetráns az illata.

Hiába magyarázza most már a bizonyítványt Martonyi János, hiába nyilatkozta maga az Isten, oppardon, Viktor, hogy ez európai médiatörvény, és hiába firkantotta alá ezt a förmedvényt Kesztyűbáb Pál Nemzeti Nyelvőr – aki egyébként a felszólító módot sem képes megkülönböztetni a kijelentő módtól – lásd magyar himnusz –, ez most már végérvényesen egy ócska kis fércmű marad, a dilettáns hataloméhség és a cenzúrázni, büntetni mindenképp elvének szánalmas bizonyítéka. Ez történik, amikor seggnyaló, fafejű, barom hivatalnokok „foglalkozni“ kezdenek egy eleve szar törvénnyel.
Politológusok, elemzők, bloggerek hada írta le, hogy a Fidesz a médiatörvénnyel ezt és azt akart, hogy nem is gondolta komolyan, hogy ekkora nemzetközi felháborodásra nem számított, hogy a gyakorlatban ez nem lesz olyan szigorú, meg hogy a valóságban úgysem lesz semmi baja a sajtószabadságnak, stb.

Hát lófaszt. Ez ugyanis eleve nem érdekes.  Mert a sajtószabadságnak már akkor vége van, ha azt bármilyen okból és indokból, de főleg hatalmi álláspontból baszogatni kezdik, amikor bárhol és bármikor a legkisebb cenzorhajlamú idióta alá széket tolnak, hivatalt adnak neki, központosítják alá az egész sajtót és a hírközlést, nyomnak egy kurva nagy veres plajbászt a kezébe, büntethet kedvére gumiparagrafusok szerint. És akkor is vége van a sajtószabadságnak, amikor ezeket az aljas lépéseket a közírók, sőt maga a sajtó egy része is mentegeti és relativizálja.

Nem. Azt lehet mondani erre csak, hogy NEM. NEM, BAZMEG.  Dobjátok a szemétkosárba.  Azonnal. Vagy vonjátok vissza. A balliberális összeesküvésről meg annyit, hogy tessék mondani, Solymosi Frigyes akadémikus is mocsoklibsibibsi, mert ugyanezt javasolta Istenkének és az Ő Pártjának?
Tudjuk, hiába mondjuk. Tudjuk, aki nem fideszes, nem jobbikos, nem kádéenpés, az nem magyar, az nem ember, annak élni sincs joga. Az dögöljön meg, de legalább fogja be a pofáját. Lehetőleg örökre. Mert ez a Magyar Demokrácia. Lehet rohanni a magyar állampolgárságért, tessék csak, tessék.
Az uniós elnökség ideje alatt nem bírságolnak…. Ez nem cinizmus a köbön, ez a lehető legaljasabb mentegetőzés, ez a - szalon kellős közepére szartam, de letakartam ezüstpapírral – féle duma. Olyan, mint ők. És pont annyit is ér. Vegye be, aki akarja.

De vajon mit mondana erre az ámokfutásra Arany, Ady, Kosztolányi, Radnóti, Babits, Füst Milán, Pilinszky, Ottlik, sőt Móricz, Illyés, Tamási, Németh – hogy csak találomra soroljunk pár nevet…? Mit szólnának erre a mérhetetlen butaságra, arroganciára, vérparaszt tahóságra azok, akik a kisujjukkal többet tettek le az asztalra, mint az összes magyarkodó, gyűlölködő, műveletlen, ámde diadalittas kurzusgörény?

Azt hiszem, nem számítana. Azoknak semmiképp, akik továbbra is mentik a menthetetlent.