Egyszerű, mint a pofon…
A szlovák, de a magyar közszereplők nemzetire festett hagymázas látomásaira és rizsájára is vonatkozik ez. Félművelt, az újkori fétisimádástól megzakkant alattvalóikról, pribékjeikről nem beszélve.
Mert semmilyen színvonalbeli különbséget nem lehet felfedezni fóbiás szövegeikben például annak az „egyszerű politikusnak” a süketeléséhez képest, aki a szlovákiai népesség legegyszerűbb, mondhatni, legprimitívebb választói rétegének szavazatival lett parlamenti képviselő. Csak azért, mert annak idején egy általa jegyzett periodikus reklámkiadványban sokszor leírta egymás után, hogy minden politikus lop és hülye. Az egyszerű emberek meg emiatt kénytelenek bazi egyszerűen élni…
Hogyne tetszene ilyesmi az olyan egyszerű emberek tömegeinek, akik körülbelül ugyanezt szajkózzák éjjel-nappal. Jobbára kocsmaasztaloknál könyökölve, esetleg a világhálón tévelyegve, meg amikor az asszonyt az anyjába szokták visszaküldeni, ha szemükre veti, hogy egyszerűen kevés a konyhapénz…
Egyébként a nagy számok törvénye szerint tagadhatatlan, valóban sok-sok tolvaj és hülye, vagyis egyszerű politikus lébecol és pöffeszkedik az uborkafán világszerte. Európa keleti térfelén, a hátsó udvarban meg pláne.
Ne feledjük azonban, csakis az olyan egyszerű embereknek köszönhetően, akiknek tömegeit a lehető legegyszerűbb üzenetekkel lehet a választási fülkékbe terelni. Akár olyan egyszerű lózunggal, hogy minden politikus lop és hülye – de mi majd egyszerűen nem fogunk…
És be is zárult a kör. Addig pedig így is marad, amíg az állatfarmról (diktatúra) a dzsungelbe (demokrácia) kiszabadult állatok (egyszerű emberek) meg nem szokják, hogy egyszerűen önmagukra vannak utalva. (Oktondi politológusok vagy politológusokra játszó egyszerű nyikhajok lehetőleg kussoljanak ebben az egyszerű témában.)
Ennyit az egyszerűen hisztérikus szlovák-magyar viszonyhoz is. Egyszerűbben szólva: értelmezési utasításként.
Ezt a viszonyt a legegyszerűbb embereknek szánt primitív társasjátékok, többek között az egymás truccára kitalált szimbólumok uralják. Az ilyen társasjátékokra csak azért van szükség, hogy állandóan legyen min rágódnia, legyen mit kölcsönösen gyaláznia, vagyis legyen mivel játszania az egyszerű célközönségnek… A legegyszerűbb társasjátékok a következők: különféle köztéri szobrok összekenése, urambocsá! akár lehugyozása, nemzeti elkötelezettségű szőnyeggyártás és -szakértés”, államnyelv-öltögetés, állampolgárosítás vagy éppen állampolgártalanítás stb. Egyszerűen szólva, ködzabáltatás! Hogy efféle egyszerű dolgokra összpontosítson az egyszerű nyáj! Szakadatlanul megbűnhődve múltat s jövendőt.
Hát nem egyszerű mindez, mint a pofon…!
Az írás az Új Szó hétfői számában is megjelent.
