Matovičék vagy Orbánék buktatnák meg a Radičová-kormányt?
Nevezetesen, hogy megbukott az a kormánypárti törvénymódosítási javaslat, amely Robert Fico Orbánék határon túli magyarok gyorsított honosítására hivatott revanstörvényét enyhítette volna úgy, hogy törlik belőle azt a paragrafust, amely megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat a személyeket, akik más állampolgárságra is szert tesznek.
Ha feltételezzük, márpedig miért ne feltételeznénk, a hívei által minimum Szent István-i stratégaként elkönyvelt Orbán Viktor tökéletesen tisztában volt azzal, a szűkkeblű szlovák nacionalisták körében biztosan égszakadással-földindulással felérő lelki problémákat hoz felszínre, de legalább zsigeri szorongást és aktív ellenszenvet vált ki, hogy egy huszárvágással honosítja a szlovákiai magyarokat, egyértelműen az ő győzelme, ha jóvátehetetlenül megbomlik a szlovákiai politika egyensúlya. Vagyis kaotikus viszonyok teremtődnek Magyarország magyarok által is lakott szomszédságában. Egy szétbarmolt vadászmezőn ugyanis sokkal könnyebb a nemzeti vadorzás, mint kiegyensúlyozott, normális közéleti viszonyok között.
Hagyjuk azonban az Orbán rovására gyártott összeesküvés-elméleteket, mert még összetévesztenek bennünket az olyan agymosott barmokkal, akik hajlamosak akár egy természeti csapást, egy obligát földrengést is a magyar nemzet, illetve Orbán Viktor vélt vagy valós ellenségei, úgymond, az embertelenül haszonleső multinacionális áruházláncok és a még falánkabb kereskedelmi bankok nyakába varrni…
Ostobaságért ugyanis egyáltalán nem kell a szomszédba menniük a szlovákiai közélet ripacsainak sem. Amely tény fölött csak olyan surmók örömködhetnek, akik nem látnak tovább a világfájdalomtól örökösen lógó orruknál.
Szlovákiában sajnos legalább akkora a nacionalista fertőzöttség, mint Magyarországon. Mással ugyanis nem igen magyarázható, hogy nem csupán holmi politikába tévedt Matovič-féle dilettáns magánzók kapták be tökig Orbán nemzetegyesítő csaliját, hanem olyan, hozzájuk képest Einsteinnek számító ember is, mint amilyen Radoslav Procházka. Akinek viszont a KDH parlamenti képviselőjeként teljesen tisztában kellett lennie azzal a ténnyel, ha kormánypárti parlamenti politikusként tudatosan megszegi a koalíciós szerződést és semmibe veszi a kormányprogramot, tulajdonképpen saját kormánya bukását kockáztatja. Ezért komolyabb nagyságrenddel az ő felelőssége, nem kevésbé pedig a pártjáé. Már, ha annak megbízottjaként fúrta meg a kormány hajóját. Például azért, mert a KDH politikusai az egyelőre ellenzékbe szorult Robert Ficóék felé kacsingatnak egy majdani közös kormányzás reményében…
Legyen bárhogy, úgy kellett most Szlovákiának, Szlovákia valamennyi állampolgárának egy akut kormányválság, mint egy egészséges ember hátára a púp. Merthogy a vérpopulista Fico esetleges visszatérése mind belpolitikai, mind pedig külügyi szempontból tragédiával felérő esemény lenne.
Egyrészt, mert a gazdasági szakadék szélére sodorná az országot. Mi több, újból felszítaná a nemzetiségi gyűlölködés parazsát. Másrészt pedig Fico személyében egy olyan ellenfél teremne szinte a semmiből a konfliktuskereső Orbán Viktor számára, akire legalább olyan szüksége van, mint az embereknek a sóra. És fordítva…
A szlovákiai magyarok pedig még komolyabb túszhelyzetbe kerülnének, mint amilyenben Fico gátlástalan országlása idején szenvedtek.
Mármost, az a szlovákiai, pardon, felvidéki magyar, aki efféle helyzetnek képes örülni, vagy nem tudja, mit cselekszik, vagy pedig téved. Kivált, ha azt hiszi, hogy bármely politikus számára - legyen az akár az általa félistenként imádott Orbán - fontosabb, mint azok köldöknéző hatalmi érdekei.
Befejezésül „mondjunk egy dalt” azokról is, akik a jelenlegi kormányválságot azért üdvözlik, mert nem tetszik nekik, hogy a Bugár-féle Híd párt a kormánykoalíció tagja. Akik a Radičová-kormány megalakulása óta azt hangoztatják, hogy szlovákiai magyar politikusoknak semmi keresnivalójuk nincsen semmilyen szlovák kormányban. Legalább is, amíg maga a szlovák parlament önként és dalolva nem kezdeményezi a Felvidéki Magyar Köztársaság megalakulását…
Hát kérem szépen, az ilyen a megszállottaknak tényleg komolyan el kellene gondolkodniuk azon, érdemes-e Szlovákiában szenvedniük. Egészen biztosak lehetnek ugyanis abban, amíg a szlovák parlamentben szlovák honanyák és honatyák lesznek többségben, nem lesz itt sem Felvidéki Magyar Köztársaság, sem magyar területi autonómia, de még a legalapvetőbb kisebbségi jogokat sem lesznek hajlandók számukra önként, sőt, szeretetből garantálni az illetékes döntéshozók. Hacsak nem kényszerülnek rá parlamentbeli, kormánybeli magyar kollégáik miatt! Akiknek szavazataitól hatalmi pozícióik függnek.
Hogy ez tulajdonképpen semmi más, mint egy politikai alapon működő üzlet? Hát persze, hogy nem más. Igenis üzlet. Mégpedig egyáltalán nem ördögtől való, hanem a parlamentáris demokrácia játékszabályai alapján működő üzlet. Amiből kimaradni, amíg legalább viszonylag működőképes, nem más, mint a választókkal, a Híd esetében a szlovákiai magyarokkal szemben elkövetett bűn…