Európa bunkó parasztja(i)

Barak László | 2011. február 14. - 18:33 | Vélemény
Orbán Viktor a magyar parlamentben magabiztosan kijelentette, a médiatörvény kapcsán Magyarországot ugyan támadás érte az Európai Parlamentben, ám a támadás vissza lett verve.

Merthogy az általa vezetett kormánnyal, úgymond nem fogják feltörölni a padlót…

Kemény, a szónok stílusához igazodva: tökösnek tűnő szavak.

Más nézőpontból azonban legfeljebb pökhendiek, sőt faragatlanok... Amelyek viszont a közvetlen címzetteknek, mármint az EP képviselőinek egyáltalán nem okozhatnak meglepetést - az esetleges lesajnáló fintorokon kívül.

A közvetett célközönségre, a Fidesz-Egyházban ájtatoskodó hívőkre viszont nyilván minimum megtermékenyítő mannaként hullottak. Annak ellenére, hogy Orbán Viktoron kívül jobbára közvetlenül Jézus Krisztus tanítványai képében tetszelegnek ők. Már, ami az emberbaráti szeretet mindenek fölötti gyakorlása rögeszméjének szakadatlan hirdetését illeti. Holott biztosra vehető, kedvencük egyáltalán nem a zellenséget kő helyett kenyérrel hajigáló Mester legendája, hanem az, amely nyerészkedő templomi kufárok megostorozásáról szól…

Teljesen mindegy egyébként, miként minősíthető Orbán legfrissebb kiszólása, hiszen egyáltalán nem számít egyedinek. Főként az EU hátsó udvarában nem. Errefelé ugyanis szinte kivétel nélkül minden nációnak megvan a maga agresszív kismalaca. Szigorúbban szólva: a bunkó parasztja.

Hadd ne soroljam most, kikre hajaz szerintem Orbán, hiszen, akik nem az ő hátsó feléből szemlélik a világot, nyilván nagyon jól tudják, kik jöhetnek szóba esélyesként a politikai obszcenitás sajátos versenyszámában. Utóbbiaknak viszont teljesen fölösleges magyarázni, hogy a politikusi minőség a legkevésbé attól függ, hogy az uborkafa tetejéről mekkora sugárban képes valaki leokádni az anyaföldre…

Helyenként leginkább bizonyos radikális, szigorúbban szólva, politikai perverzitással terhelt, ám teátrálisan szemforgató „polgárok” által a szóhasználatom miatt kárhoztatott közíróként némi szerénytelenséggel szabadjon viszont azt gondolnom, ha itt-ott az ingerlően kivagyi politikusok címére el is ejtek néhány kendőzetlen jelzőt, hozzájuk képest tulajdonképpen egy régimódi, igencsak decens illemtanárnak számítok.