Ki piszkít a magyar fészekbe?

Tegyük föl, hogy Csáky Pálról, az MKP exelnökéről azt találom írni itt: a magyar titkosszolgálat pénzeli őt, hogy Szlovákiában polgárháborút robbantson ki a Felvidék Magyarországhoz történő visszacsatolásának céljából. Vagy: Csáky a nyilvánosság előtt azt állítja rólam, amint azt egynémely idióta híve a mai napig teszi, hogy mocskos nemzetáruló vagyok, mégpedig pénzért. Mivelhogy bizonyos időközönként keresetlen eszközökkel teszem őt, egy magyar párt tótumfaktumát nevetségessé a sajtóban.

Mindenki biztos lehet, hogy az első esetben Csáky nyomban feljelent, rágalmazás és hitelrontás alapos gyanúja miatt. Természetesen ugyanezt teszem én is a második esetben. Hiszen eleve megtorlásért kiáltó sértésnek tekintem az olyan állítást, hogy pénzt fogadnék el egy általam eleve semmirekellőnek és nevetségesnek tartott politizálásból élő individuum kigúnyolásáért.

Nyilván senki nem látna semmi kivetnivalót egyikünk döntésében sem. Alantas célból vagy puszta kedvtelésből elkövetett rágalmazásnak, hitelrontásnak ugyanis a civilizált közéletben helye nincs. Ha viszont mégis előfordul, megtorlásért kiált. Ám mivel Közép-Európa nem holmi újkori Bizánc, teljesen helytelen lenne, ha az emberek, pláne közszereplők vélt vagy valós sérelmeik miatt a szó szoros értelmében egymás torkának esnének, vagyis önbíráskodáshoz folyamodnának.

Többek között a vázolt evidenciákat lenne ajánlatos szem előtt tartani, mielőtt például bárki elhamarkodottan ítélkezik a hír hallatán, amely szerint a Híd elnöke, Bugár Béla perben áll Csáky Pállal. Merthogy Csáky annak idején azt állította a nyilvánosság előtt: A Híd pártot a Robert Fico fémjelezte magyarfaló kormánykoalíció hozta létre!

Csáky épp úgy bizonyítékok híján állított ilyesmit, mint annak idején azt, hogy Bugár egy nagy kaliberű szlovákiai magyar közszereplő gatyamadzagján lógott az MKP elnökeként. Ez utóbbi intrikával egyébként Csáky egy bizonyos idő után elhallgatott, mivel rá lett ébresztve, a gatyája is rámegy, ha állítását jogi úton kérik rajta számon az érintettek.

Most nem ennyire súlyos Csáky helyzete. Bugár felperesként potom 3 000 euró „fájdalomdíjat” és nyílt színi bocsánatkérést vár Csákytól az illetékes bíróságon folyó perben, melynek első tárgyalása a múlt héten volt.

A tárgyalás, minő véletlen, Csáky távollétében zajlott. Az MKP exelnöke mindössze egy rövid sajtóközleményt eresztett meg a perrel kapcsolatban, amelyben úgymond, elhatárolódik Bugár Béla és a Híd azon „kezdeményezésétől, amely szlovákiai magyar politikai kérdéseket szlovák bíróságok előtt kíván megbeszélni”...

Aki képes és hajlandó értelmezni Csáky idézett szavait, nyilván felteszi magában a következő kérdéseket: Kizárólagosan „szlovákiai magyar politikai kérdés-e”, ha egy szlovákiai magyar politikus mindennemű bizonyíték nélkül azt állítja ugyancsak szlovákiai magyar riválisáról, hogy annak pártját egy magyarfaló szlovák politikus alapította? Ildomos-e olyasmit sugallnia „az elkövetőnek”, hogy a sértett fél a szlovákiai magyarok fészkébe piszkít, mert "szlovák bíróságnál" keres jogorvoslatot ?… Vagy Bugárnak a „szlovák bíróságot” megkerülve netán másként kellett volna elrendeznie az ügyet? Ha igen, miként? Vágta volna rágalmazóját saját kezűleg szájon a legelső adandó alkalommal? Bérelt volna föl erre valakit? Avagy felejtette volna el a történteket a nemzettestvéri megbocsátás jegyében? Tessék választani.

Bár a szóban forgó affér egyik tanulsága feltételezhetően úgyis az lesz, hogy Bugár által sérelmezett állítását szokványos választási maszatolásnak minősítve felmentik Csákyt. A bíróságok jelenlegi szakmai és morális állagát tekintve pedig a döntés indoklásába még olyasmi is belekerülhet, Bugárék a legutóbbi parlamenti választások során különben is kárpótolva lettek már a szlovákiai magyar választóik által.

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.