Osztályharcra fel!

Ardamica Zorán | 2011. március 8. - 14:07 | Vélemény
Nem sok minden változott a vállalkozók megítélésében azóta, hogy szóvá tettem, Szlovákiában ez a társadalmi csoport osztályellenségnek számít. Persze, Timur, akarom mondani Fico és csapatától nem is várta senki, hogy ne a proletariátus elnyomóit lássa bárkiben, aki képes az állam vigyázó törődése nélkül is javakat termelni. A gond alapvetően az, hogy az ilyen csökött igazságtalanság beleivódott az emberek gondolkozásába. A zemberek sajna túl sokszor irigyek, közben pedig nem is sejtik, mit irigyelnek. Azt látják, hogy néhány maszeknak bejött a biznisz, van új kocsi, új feleség, új ház. Az új gyomorfekélyt és az új hitelt már kevesebben...

Az már Ivan Mikloš múltjából sejthető volt, hogy a költségvetést gatyába rázó politikát folytat majd. Ez a dolga, tegye meg, különben ebek és ismét Ficok harmincadjára kerül Szlovákia, mint ahogyan került az osztogató-fosztogató koncepció szerint nem csupán a Gyurcsány-kormány alatt működő(?) Gulyásmagyarországon. (Mielőtt pár felajzott fórumozó nekem esik, megjegyzem, itt nem elsősorban a Fideszre, hanem a kádári időkre gondolok. Az már más tészta, hogy eddig Orbánék gyakorlatilag éppen a kádári populizmust építgették újra. Meglátjuk, a sok sebből vérző Széll Kálmán Terv valójában szükséges – de olykor vitatható jellegű – megszorításai mire lesznek elegendők.) Azt azonban már kevesebben vártuk, hogy csapán annyi mozgásteret enged neki a jelenlegi szituáció (vagy a kormányfő?), hogy a járulékrendszer átalakításánál azok ellen forduljon, akik az ország gazdaságának nagyobb hányadát adják.

A koalíció asztalán még ki sem hűlt ugyanis a javaslat, mely szerint a vállalkozók, főként a kis- és mikrovállalkozók járulékai emelkednek majd meg. Mégpedig – számukra – jelentősen. Számokról talán fölösleges még beszélni, hiszen az egyeztetések során úgyis megváltoznak, a lényeg, hogy ismét a vállalkozókról kell lehúzni egy újabb bőrt. Kiről, ha nem arról, aki termel? Talán a kormányhivatal takarító nénijéről? Vitathatatlan, járulékaik kisebbek, mint az alkalmazottakéi.
De vegyük csak sorba miért azok, s mit is irigyel a „köz” ezektől a személyektől:
Gondolom, elsősorban a felelősséget, hogy önmagukat s gyakran másokat, alkalmazottaikat is állami – vagyis közös – források igénybevétele nélkül kell eltartania. Évekig, évtizedekig. Miközben hozzáadott értéket termelnek és adóznak a közösbe. Hogy soha egy percre sem tudnak igazából kikapcsolni, mert éjjel-nappal azon agyalnak, hogyan termeljék meg a szükséges profitot, hogyan ne menjenek csődbe, hogyan biztosítsák a fejlesztéseket a hitelek törlesztését stb. Hogy az alkalmazottakkal ellentétben legtöbbjüknek sosem jár le műszakja, a kis- és mikrovállalkozók szinte sosem mennek szabadságra, s ha igen, az általában fizetés nélküli. Hiszen vajon ki fizetné nekik? Hogy kimutathatóan nagyságrendekkel kevesebbszer kerülnek betegállományba. Nem azért, mert egészségesebbek (sőt), hanem azért, mert ha nem dolgoznak, akkor nem keresik meg a betevőt. Hogyha mégis táppénzre kerülnek, kevesebbet kapnak az alkalmazottaknál (hiszen kevesebbet is fizetnek be járulékként).

A vállalkozókat nem igazán védik önmagukkal szemben a munka- és más törvénykönyvek, a kollektív szerződések, de még a szakszervezetek sem. Ha csődöt mondanak, nincs végkielégítés, nincs felmondási idő, nincs semmi. Csak a hitelek további törlesztése... ha van rá pénze a maszeknak magánvagyonából, ha nincs. Ha pedig végre elmehetne nyugdíjba, akkor nem megy el, mert amíg a cég működőképes, nem lehet csak úgy felszámolni, elvégre akkor ki ad munkát az alkalmazottaknak... Profittal eladni pedig csak ritkán lehet egy céget. S ha mégis arra vetemedne a vállalkozó, hogy nyugdíjba vonul, nem egy, nem két esetben a volt alkalmazottak nyugdíjánál sokkal kevesebb pénzt kap havonta, olykor csak a felét. Vagyis annyit kell spórolnia aktív éveiben, amennyiből kihúzza a sírig.

Valóban irigylésre méltó. Sőt büntetendő! Terheljük le őket még egy jó kis járulékemeléssel. Menjenek tönkre, aztán ne fizessenek se járulékot, se adót. Inkább csak kérjenek, s terheljék ők is a szociális ellátó „rendszert”. Akkor majd talán nem lesznek osztályellenségek ezek a mocskos kizsákmányoló kapitalisták (már ha látott mondjuk egy cipész vagy egy fodrásznő életében egyáltalán olyat, hogy pénzügyi kapitál)...

Ezeken felül még egy apróságot érdemes horizontban tartani, nevezetesen azt, hogy a választási kampány során – ha jól emlékszünk, mi, kedves választók – egyes pártok (többek között a HÍD is, a KDH is) azt ígérték, hogy a vállalkozói terheket nem növelik tovább. Nekem még valami csökkentés is dereng távolról... Szóval most érdemes figyelni, ki milyen következetesen tartja magát ígéreteihez. Ráadásul ez a lépéssorozat nem csak aktuálpolitikai, nem csak pénzügyi, hanem erőteljesen ideológiai (sarkítva: világnézeti) vonzattal is bír. Osztályharcra fel!