Vissza Wilanówba

Széky János | 2011. március 25. - 10:44 | Vélemény
A múltkor már szó volt arról, hogy a magyar kormányzat nemzetközi kudarcaira lehet még egy magyarázat a politikai büntetésen kívül: a saját reménytelen, alvégi amatőrizmusa. A gödöllői csúcstalálkozó „váratlan” lefújása óta még két hasonló történt gyorsan egymás után: Magyarországot, noha az Unió soros elnöke, nem hívták meg a líbiai katonai beavatkozásról egyeztető párizsi találkozóra. Majd bejelentették, hogy Obama Varsóba megy azokban a napokban, amikorra a gödöllői csúcsot tervezték, és kelet-európai vezetőkkel találkozik, ahogy azt Gödöllőre tervezték.

A hazai balliberális sajtó „újabb pofont” emlegetett, és nincs kétségem, hogy a Fidesz-hű sajtó iszonyú ricsajt csapna, ha ugyanilyen szériában egy szoclib kormányon néznének keresztül. Az Orbán-kormányt érő csapásokban mindkét oldal összehangolt célzatot lát, és meglepően a hasonló  az észjárásuk: a balliberálisok szerint így bünteti Orbánékat értékei és érdekei megsértéséért a Nyugat, a fideszisták szerint így büntetnek minket érdekeik megsértéséért a balliberálisok, neoliberáisok, globalisták stb..

De a „Nyugat” mint egységes érdekeinek és értékeinek védelmében összehangoltan fellépő erő ugyanúgy nem létezik, mint a magyarságot büntető balneoliberális összeesküvés.

A helyzet valószínűleg rosszabb.

Az, hogy szándékos „pofonokat” kapunk – akár megérdemelten, akár nem –, egyszerű érzékcsalódás is lehet. Ahhoz képest néznek keresztül rajtunk, amit képzelünk magunkról. (Már aki – a mostani kormányoldal biztosan, de az ellenzék is szívesen.) Annak, hogy így bánnak velünk, igazából nem oka sem  a médiatörvény, sem a távközlési adó, sem más hasonló intézkedés. Sem az, hogy vannak, akik ezen felháborodnak. Akik abban reménykednek, hogy „a Nyugat” majd igazságot tesz, mint annó Mátyás király, észrevehetnék, hogy Orbánékat még egy ideig garantáltan védi a néppárti energiapajzs.
Nem büntetnek, talán még csak nem is leckéztetni akarnak, csak szembesítenek a valósággal.

A gödöllői csúcstalálkozó elmaradása nagyon könnyen lehet annak a következménye, hogy a magyarok egyszerűen elfuserálták a szervezést, csak ezt kínos lett volna bevallani. Ennek pedig az az oka, hogy a kormányváltáskor kirúgták az elnökség előkészítő stábot, és kezdték az egészet elölről, ráadásul a holtidő még azzal a néhány hónappal is megnőtt, amíg az illetékes államtitkár nem foglalta el minisztériumi posztját.

Az, hogy nem hívták megy a magyarokat Párizsba, a katonai beavatkozásról folytatott megbeszélésre, elég logikusan magyarázható azzal, hogy Magyarország katonailag finoman szólva értéktelen. Portugália vagy Lengyelország sem nagyon aktivizálta magát az értekezlet előtt, de Magyarországnak még elméleti lehetősége sem volt rá. A rejtélyes körülmények között megvásárolt Gripen vadászgépek légi utántöltésére ugyanis senki sem képes hadseregünkben. Ez az egész Gripen-történet ugyanúgy mindkét oldali kormányok közös munkálkodásának eredménye,  mint az, hogy katonai költségvetésünk idülten sorvatag ahhoz képest, amit a NATO-ban elvárnak, vagy hogy a harmadik lokátorállomás nemzetközi szerződésben foglalt megépítését a leghitványabb helyi kampány- és propagandaérdekek tették lehetetlenné. Nem, a NATO nem büntet. Türelmesen néz, bólogat, és ránk hagyja. Csak amikor a katonai részvételünkkel kellene számolni, nem számolnak vele, mert nem lehet.

Obama pedig eleve nem ment volna Gödöllőre, csak Hillary Clinton. A májusi találkozó kelet-közép-európai szempontból amúgy is legföljebb protokolláris esemény lesz, hiszen a többnyire súlytalan elnökök mennek el rá. Sem a lengyelek, sem az amerikaiak nem Magyarország ellen szervezték, hanem maguknak. Hosszas folyamat, sok nyilvános aprómunka, lobbizás, sérelmek lenyelése kellett hozzá, miután Obama 2009-ben megalázta a lengyel kormányt a rakétapajzs tervének kurta-furcsa visszavonásával. (Tavaly már elmaradt egy betervezett varsói látogatás.) Az újabb – vélhetően ismét Wilanówban tartandó – esemény a lengyelekről szól, akik úgy tartják, hogy méretüknél, befolyásuknál és teljesítményüknél fogva ennyi dicsőség  jár nekik. Nem akarnak ők kiszúrni a magyar kormányzattal, nem akarják külön, nekünk bemutatni, hogy bezzeg ők oda tudják vinni Obamát. Csak éppen úgy bánnak velünk, ahogy érdekük szerint bánniuk kell holmi bolond kis pattogós mélybalkániakkal, akik sem az érdekeik érvényesítésére, sem szívós diplomáciai aprómunkára, sem katonai részvételre, sem példás gazdasági teljesítményre nem képesek. Ha kell, tesznek egy gesztust, ha útban vagyunk, még csak odébb se tolnak, átlépnek rajtunk.

Ebben a képességhiányban pedig mindkét – most már mind a négy – magyar politikai oldalnak része van, meg a médiának, amelyik minden pro és kontra magyarázatukat beveszi, ahelyett, hogy egy kicsit körülnézne a világban, és az egész mostani bagázs értéktelenségét és impotenciáját mutatná meg. Annak a közegnek, amelyik nem mutatott rá, hogy rossz a rendszer, ahol az értéktelenség ennyire felülkerekedhet, és maga a rendszer rossz. ahol ennek a csapatnak az egyik részlege kétharmaddal győzhet. Ehelyett a másik oldal gonoszságán rugózott, és rugózik máig.

Miközben az „elit” reménytelen, alvégi amatőrizmusát a világ az egész országra rávetíti, és minden rosszindulat nélkül közli velünk, hogy ennyit érünk.



Címkék: EU, Orbán-kormány