Parlament? Inkább az állatkert!

Érdemes elgondolkodni a szlovák házelnök, Richard Sulík orosz vendéggyerekeknek tett minapi kijelentésén, amely szerint a szlovák parlament ugyan kisebb az orosz Dumánál, de ugyanannyi benne a butaság, mint ottan. Majd a szlovák parlament megtekintése helyett pozsonyi állatkerti sétát javallott a gyerekeknek, közölvén, hogy egyébként is három gorillával új majompavilon nyílt benne a közelmúltban.

Ami a butasággyártó szlovák politikusokat illeti, itt van mindjárt két parlamenti díszpéldány, Ján Slota és buzgó csicskája, Rafael Rafaj. Ezek ketten csak a múlt hét folyamán annyi ostobaságot hordtak össze, amennyit ugyanennyi idő alatt egy regiment értelmi fogyatékos orosz muzsik sem lenne képes kitermelni. És egyáltalán nem biztos, hogy csak azért, mert az értelmi fogyatékos muzsikok aligha láthattak életükben hús-vér magyar embert –, akikre Slota és Rafaj általában gerjedni szokott. Ez a tény azt is jelenthetné, hogy az inkriminált orosz szellemi fogyatékosok értelmi szintje egyenként is jóval meghaladja a szóban forgó két fószerét.

Sajnos ettől jóval komolyabb baj lehet. A jelenleg ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt két emblematikus „vadja” nyilván nem azért hord össze annyi ostobaságot – főként a magyarok rovására –, mert elmebetegek lennének. Egyáltalán nem elmebetegek. Olyan gátlástalan gazemberek lehetnek ők, akik előre megfontoltan az olyan húgyagyú barmokra építik politikai karrierjüket, akiket a folyamatos gyűlölködés úgy működtet, mint szélmalmokat a léghuzat. Mondjuk saját nemzeti identitásukat csakis másokkal, esetünkben a magyarokkal szemben képesek meghatározni. Vagyis inkább érezni. Ugyan miként lenne képes bármit is meghatározni egy-egy olyan ösztönlény, akivel el lehet hitetni például egy akkora hülyeséget, hogy az övétől eltérő nyelven féldecit rendelő emberek rájuk nézve eleve veszélyesek!...

Persze egyáltalán nem mentesek az efféle társadalmi zacctól egyéb nációk sem. Bárhol a világon, bármilyen társadalomban előfordulhat ugyanis legalább öt-tíz százaléknyi idióta – jellemzően szelíd állapotban. A gond azzal van, ha terem, márpedig előbb-utóbb mindig terem egy-két haszonleső gazember, aki időközönként képes megvadítani az efféle szelíd hülyéket. Civilizált társadalmak esetében persze a normális többség ilyenkor azonnal felfigyel a vonatkozó veszélyre, hogy az e célból kialakított és karbantartott előrejelző és védekező mechanizmusai által semlegesíthesse a gazembereket. Komoly probléma viszont, ha a hülyeség-előrejelző rendszer trehányság miatt, vagy épp a politikai zsákmányszerzés okán egyáltalán nem működik, vagy nem kellő hatékonyságú.

A jelek szerint Szlovákiában is ez utóbbi lehet a helyzet, sajnos nem kis mértékben az ún. kvázidemokrata, szalonnacionalista politikusok miatt. Sőt! (Lásd, a jelenlegi szlovák kormánypártokat.)

Ellenkező esetben ugyanis Ján Slota múlt heti magyarok és cigányok rovására elkövetett gyalázkodása – amely tulajdonképpen az általa kipécézett kisebbségek Szlovákiából történő kiebrudalására biztatott – az esetleg normálisan gondolkodó szlovák politikusokat és a szlovák köznép tízezreit sarkallta volna azonmód spontán tiltakozásra. Aminek eredményeként Rafajnak aztán már esetleg eszébe sem jut, némileg ugyan „finomabb” tálalásban, tartalmilag azonban Slotáéval teljesen egybecsengő ugatással ijesztgetni a nemzeti kisebbségeket. Slotához hasonlóan attól tartva, hogy a májusban esedékes népszámláláson nem vallja magát minden szlovák állampolgár szlovák nemzetiségűnek.

Ne csüggedjünk viszont mégsem! A pozitív gondolkodás jegyében képzeljük el, Richard Sulík többek között Ján Slotára és Rafael Rafajra utalt, amikor a szlovák parlament megtekintése helyett inkább az állatkertbe küldte szórakozni az orosz gyerekeket.

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.