Miért beszél hülyeségeket a Matica slovenská elnöke?

Fogalmam sincs, mondott-e már életében egyéb baromságot is az a megélhetési szlovák ember – a Matica slovenská elnevezésű kulturális(!) egylet elnöke, Marian Tkáč –, mint az a mai, miszerint a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvény feleslegessé teszi a szlovák állampolgárok egyesítését a hazafiasság nevében. Ami pedig, úgymond, az egyik alapküldetése a Matica Slovenskának.

Erre a kijelentésre szimplán azt is válaszolhatná egy szlovákiai, ám nem szlovák nemzetiségű állampolgár, hogy magasról és vastagon leszarja, miért vannak álmatlan éjszakái a szlovákok legrégebbi nemzeti és kulturális intézménye elnökének. Egyesítse egyletének tagjait, ha akarja. De csoportos szexorgiákat is szervezhet, mégpedig akár kizárólag szlovák hazafias alapon. Feltéve, ha nem zavarja meg velük mások nyugalmát… Vagyis ne próbáljon belebarmolni privát szférákba! Például ne legyenek zajosabbak a jelzett hazafias pásztorórák, mint ahogyan az jobb helyeken ildomos és elegáns szokott lenni. És eszébe se jusson bárkit arra kényszeríteni, hogy a hazafiasság nevében egyesüljön, mondjuk az ő nagyanyjával… Egyesüljön a Tkáč nagyanyjával, aki efféle lehetőségre gerjed, avagy akiben ilyesmitől horgad föl a hazafiság, mint olyan…

És még egy ilyen ember, egy államilag, vagyis az adófizetők pénzéből támogatott, tulajdonképpeni szlovák gettólakó bír holmi nyelvi gettóról sóderolni! Akiről szövege alapján lazán feltételezhető, fogalma nincsen arról, hogy Szlovákia, amely provincia iránt akkora bazi hazafiasságot érez, az Európai Unió egyik tagországa. Amely az Unión belül meg épp olyan enkláve, vagyis egy önálló állam, amely egy másik állam felségterületébe – történetesen az Európai Unióéba – van beékelve, mint amilyentől Szlovákiát félti. Csak azért, mert esetleg hidegrázást vagy idegrángást kap attól, hogy Szlovákiában nem csupán szlovák anyanyelvű emberi lények is élnek. (Ráadásul olyanok, akiket nem a vonat hozott ebbe az enklávéba, hanem beleszülettek. Vagy, amint az effélék felmenőivel akaratukon kívül megtörtént, bele lettek kerítve…)

Érdektelen, hogy ez a Marian Tkáč járt-e már valaha fatornyos provinciáján kívül valahol, mondjuk Brüsszelben. Ahol az ő anyanyelvét egyébként épp olyan hivatalos nyelvnek tekintik, mint a flamandot, angolt meg az olyan államokban használatos nyelveket, amelyek bekéredzkedtek az Európai Unióba.

Mindegy, lehet, hogy Tkáč épp járt már Brüsszelben, de akár az eszkimók között is. Csakhogy hülye maradt szegény. Lévén, aki hülye, az is marad.

Lehetséges viszont az is, hogy egyáltalán nem olyan hülye ő, mint amilyennek látszik. Csak abból él, hogy most per pillanat hülyeségeket permetez kifelé a száján.

Az ő dolga. Nem kevésbé azoké a normális szlovák embereké, akiknek esetleg fölfordul a gyomruk attól, hogy legrégebbi nemzeti és kulturális intézményüket holmi szarszájú kocsmatöltelékek szintjén ripacskodó megélhetési szlovákok fórumává züllesztik. Ráadásul, hazafias alapon.