Az MKP és bajtársai

Ján Slota az egyik legmegbízhatóbb politikus Szlovákiában. Semmilyen kétsége nem lehet ugyanis afelől a közvéleménynek, hogy menetrendszerűen, minimum hetente, sőt, hetente legalább kétszer-háromszor beleröfögi az éterbe, amire képes. Ha kormányon van, ha ellenzékben.

Mindez érthető, hiszen a politikai marketing írott és íratlan szabályai szerint is karban kell tartania választóbázisát. Amely most, hogy ellenzékbe szorult, körülbelül öt százalék tájékán stagnál. A leghűségesebb, legelvetemültebb szlovák nacionalista szavazóknak köszönhetően.

A Szlovák Nemzeti Párt által képviselt értékrendre egyébként ennél sokkal nagyobb választói réteg a vevő, csakhogy Slotától tényleg el lettek csábítva Robert Fico által. A csábítás pedig nemcsak azért volt sikeres, mert Slotáék a kormányban annak idején szinte gátlás nélkül és akkordban loptak, hanem azért, mert Robert Fico sokkal profibb módon, értsd, korántsem annyira a söntések szintjén mocskolta vélt és valós ellenfeleit, mint ők. Miközben ugyanolyan nyomatékkal hadonászott a magyar kártyával, mint Slotáék. Lopni meg ugyanúgy loptak, mint ők, csak épp Slotáéktól nem látszottak annyira…

Most, hogy ellenzékből kénytelenek kapaszkodni, nem maradt más sem Slotáék, sem pedig Ficóék számára, mint folyamatosan presszió alatt tartani a jelenlegi kormányt, mégpedig a szokványos ellenzéki imamalommal. Amelynek a legfőbb marketingüzenete arról szól, hogy utódaik a kormányrúdnál az államkassza kirablásán dolgoznak és fosztogatják az adófizetőket. Igen ám, csakhogy vajmi kevés a hitele az efféle sódernek, ha az eleve tolvajok száján dől kifelé. Hogy a közvélemény-kutatási eredmények szerint mégis Ficóék vezetik a szimpátialistát, csak annyit jelez, hogy a választónak általában rövid az emlékezete és a saját kárán szeret tanulni…

Ján Slotának nehezebb a helyzete, mert ő aztán tényleg nem léphet fel az állami frigyláda, azaz a közpénzek elhivatott őrzőjeként. Így aztán nem marad más hátra számára, mint önmagát adni, vagyis a magyarfaló acsarkodásra kell építenie. Annak ellenére, hogy kedvenc „pofozógépével“ a Magyar Koalíció Pártjával történetesen ugyanazon az ellenzéki platformon küzd az aktuális kormány ellen. Ami elvileg azt jelenti, a három ellenzéki párt politikusainak SNS, Smer-SD, MKP) van egy nagyon fontos közös céljuk. Nevezetesen a jelenlegi szlovák kormány leváltásáért ügyködni…!

Ficóéknak és Slotáéknak  természetesen sokkal jobban ül ez a szerep, mint az MKP- politikusoknak, hiszen Fico és Slota tulajdonképpen édestestvérek. A Berényi József mellett immár újra a pártot csődbe juttató Csáky Pállal nyomuló MKP-ban viszont komoly dilemmát kellene jelentenie, hogy egy olyan kormánykoalíció bukását áhítják annyira, amelynek pártjaihoz és politikusaihoz elvileg, de gyakorlatilag is sokkal közelebb kellene állniuk, mint alkalmi bajtársaikhoz, Ficóhoz és Slotához…

Nem tudni, megfordult-e az MKP illetékeseinek fejében, hogy mekkora csapdahelyzetben vannak, mielőtt hétvégi tisztújító kongresszusukon, azzal a perspektívával kezdték bíztatni önmagukat és feltétlen híveiket, hogy a parlamentbe kizárólag a jelenlegi kormánykoalíció romjain fölkapaszkodva mászhatnak vissza. Eszükbe jutott-e vajon, hogy a kormány megbuktatásán Slotával és Ficóval akarva-akaratlanul egy követ fújva dolgoznak…? Vagy mindössze arról lenne szó, hogy egyéb épkézláb ötlet híján így akarják gyatyába rázni, vagy, amint azt Slota teszi, legalább karbantartani lerongyolódott választóbázisukat?

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.