Az ellenség keze betette a lábát

Széky János | 2011. április 29. - 12:40 | Vélemény
Aki olvasott híreket már az első Orbán-kormány idejében is, az tudhatja, hogy pártunk és kormányunk nem hibázhat. Legalábbis nem követhet el akkora ostobaságot, akkora bűnt cselekvéssel vagy mulasztással, hogy abból világraszóló balhé legyen. Ha mégis balhé van, akkor azt Magyarországról gerjesztik hisztériás liberálisok / hivatásos rettegők / hazaárulók.

És mennyi fáradságos munkába kerül pártunknak és kormányunknak, hogy a világ Magyarországon kívüli részén keletkező téveszméket eloszlassa! Végül persze csak akad száz újságcikkből kettő, amelyik elismeri az Orbán-kormány érdemeit, és az Európai Néppárt, már csak hivatalból is, falaz, úgyhogy igazságunk be van bizonyítva.

Így volt ez a médiatörvénnyel is meg az új alkotmánnyal is. Ha bárki bírálja e jogi készítményeket az Európai Parlamenttől az ENSZ-ig, az vagy bérenc, vagy hülye, nem ért hozzá, mit pofázik bele. A gyöngyöspatai fejleményekkel a nemzetközi helyzet fokozódott. Pártunk és kormányunk eleinte zavarban volt, de szerencséjére egy Richard Field nevű, Magyarországon élő üzletember, egy évvel azután, hogy tetemesen hozzájárul az LMP kampányához, elhatározta, hogy ismét politikába fekteti a pénzét. Amikor az egyenruhás fiatalok közölték, hogy márpedig ők kiképzőtábort fognak építeni a cigánysor szomszédságában, és a romák ettől megrémültek, Field húsvétkor Csillebércre menekítette őket. Ez már nagyon feltűnt a világsajtónak, miután az eset eddig csak az ingerküszöbe alsó határát birizgálta. Némi csillebérci tartózkodás után Field visszavitte a romákat Gyöngyöspatára (most már nem kellett menekülniük?), és csakhamar ki is tört az első véres tömegverekedés, utána véderősöket kellett kórházba vinni.

Elég sokszor írok arról, hogy a jó szándékú amatőr politizálás mennyi bajt okoz (a pokolba vezető út stb.), most csak annyit, hogy Field tálcán kínálta pártunknak és kormányunknak a megoldást. Nem a helyzet megoldását – a kommunikációsat. Eddig nem nagyon lehetett a történetet belepászítani a „libsik égetik az országot”sémába, most gyönyörűen. A kormánypárti média nyomban össztüzet zúdított Fieldre és a jogvédőkre mint minden rossz forrására.

Minden tapasztalt újságolvasó tudja, hogy a sajtókampány csak a politikai vihar kifutószele, és valóban, Szijjártó szóvivő bejelentette, hogy parlamenti tényfeltáró bizottság alakul – no nem annak a kiderítésére, hogy mi történik valójában Gyöngyöspatán és több más magyarországi településen. Hanem hogy „kik és miért keltenek pánikot”, valamint, ugyanarra a szuszra, „kik állnak a magukat rendfenntartóknak álcázó bűnözők mögött, miből finanszírozzák őket”. Kocsis képviselő, a parlament rendészeti bizottságának már sejtette és sejttette is a válasz egy részét, amikor is „jól összehangolt együttműködést” állapított meg az ellenzéki pártok között. A fent említett média a Jobbik és az LMP tudatos együttműködését sejteti, s ennél nagyobb baromságot ritkán hall az ember. Hogy a harmadik ellenzéki párt, az MSZP hogy jön a képbe, az ezek szerint még nincs kidolgozva, de ami késik, nem múlik.

Értjük: immár közös nevezőn van az egyenruhás provokátor és az, aki tiltakozik az egyenruhások ténykedése ellen. Most már ő is provokátor. Ő kelti Magyarország, tehát pártunk és kormányunk rossz hírét. Különben nem lenne botrány. Sem abból, hogy Magyarországon egymilliónál több ember él reménytelen nyomorban, gyakorlatilag az európai civilizáción kívül rekedve, sem abból, hogy a cigányok között a reménytelen nyomorban élők és civilizálatlanok aránya rémületesen nagy. Sem abból, hogy egy csomó településen egyszerűen megszűnt a közbiztonság. Nem most, amikor az egyenruhás macskajancsik odaérkeztek, hanem sokkal régebben.

A jogvédők és a jogsértésekre olyannyira érzékeny liberális publicisták ezzel a ténnyel és az egész problématömeggel nem szívesen foglalkoznak, mert ez meg az „elnyomott kisebbség – rasszista agresszorok” sémába nem illik. Ezt kihasználva a nyilas turhagenerátorok gátlástalan rasszista agitációval szolgálják meg fizetségüket. Az ún. mérsékelt, konzervatív kormánypárti sajtó tisztában van vele, és aszerint is fogalmaz, hogy nem „a” cigányok keserítik meg „a” magyarok életét, hanem a kisebbség egy agresszív kisebbsége a békés többségét. De az ún. mérsékelt kormánypárti sajtó meg arról nem ír szívesen, hogy ha településenként csak egy maroknyi, jól azonosítható gazember randalírozik, akkor a kormányzat mért nem képes elbánni velük. Amíg a szocialisták kormányoztak, egyszerű volt a válasz: azért, mert egyszerre impotensek és gonoszok. A zavart most az okozza, hogy már egy éve a potensek és jók kormányoznak, a rendészetért pedig olyan miniszter felel, aki két hét alatt rendet ígért. Tavaly tavasszal.

Önmagában abból sem lehet nemzetközi botrány pártunk és kormányunk és hű médiája szerint, hogy az állam rendőrsége helyett számos településen öntevékeny paramilitáris szervezetek tartják fenn a rendet. Nem ám valahol Dél-Amerikában vagy Afrika szarván, hanem Európa közepén.
Ám mindebben nem volna semmi rendkívüli. Mondhatnám, a szokásos rutin. Az újdonság az, hogy pártunk és kormányunk a titkosszolgálatokat is megbízta az előre gyártott magyarázat adatolásával. MTI-hír:  „A lap úgy tudja, az elhárítás és a hírszerzés feladata annak tisztázása, hogy ellenérdekelt titkosszolgálatok és különböző üzleti körök szerepet játszottak-e a romák evakuálásnak beállított utaztatása, illetve az ahhoz kapcsolódó lejárató nemzetközi médiakampány megszervezésében. Nemzetbiztonsági források szerint annak nyomát keresik, hogy van-e közük idegen hatalmaknak a hisztériakeltéshez. Ellenőrzik azt is, hogy a térségben megjelenő félkatonai szervezetek milyen forrásból működnek.”

Namost itt kezd a dolog szagosan emlékeztetni az ötvenes évek elejére és végére. A Rajk-pertől az 56 utáni perekig vezérszólam volt „üzleti körök” és az „ellenérdekelt titkosszolgálatok” együttműködésének feltételezése (vö. „reakciós tőkés körök” és „burzsoá imperializmus”), állambiztonsági feladat az „idegen hatalmak” szolgálatában álló diverzánsok felkutatása. Ezek szerint nem ért véget a hidegháború. Kik lennének az „idegen hatalmak”? Az USA? Oroszország? Izrael? Szlovákia? Csak azokat a tippeket mondom, amiket az internet Fidesz-baráttal összeérő nyilas közegében minden hasonló esetben bedobnak. Két katasztrofális kimenetele lehet a titkosszolgálatok vizsgálódásának: ha nem találnak semmit (mert akkor bebizonyosodik, hogy engedelmesen szolgálják a hülyeséget), vagy úgy vélik, hogy találtak valamit, és felfújják akkorára, hogy a hű médiában el lehessen adni. Ebben az esetben Magyarország újabb szövetségesével (szomszédjával, keleti partnerével) zördül össze, tovább lépve a teljes diplomáciai csőd felé.

Amíg a paranoia nem több, mint a kommunikáció üzemanyaga, legfőképpen annak okoz kárt, aki használja. De ha anyagi valósággá igyekszik válni, a kemény kormányzati működésnek és a nemzetközi kapcsolatoknak lesz a mozgató elve, akkor már egy erősebb jelzőn gondolkodik az ember. Mondjuk olyanon, amit a Fidesz használt kedvtelve a saját bírálóival szemben, anno 2001.