Levelet kaptam, lájf!…

Kedves olvasó, ha hiszi, ha nem, valamelyik reggel egy szlovák nyelven írt levelet találtam az asztalomon. Mint annak idején Mečiar azt az ügynöklistát. Tanulságos volt. Mármint a levél is. Lefordítottam, az alábbiakban elolvashatja. Ha jók az idegei. De a humorérzék sem árt, ha van. Íme:

„Kedves miniszterelnök asszony!

Remélem, méltányolja, hogy ilyen választékosan szólítom meg Önt. Hiszen nemzetáruló luvnyának is nevezhetném, ugye. Ám az ilyen egyenes beszédet csak barátok közt vagy kamerák előtt gyakorlom. Meg amikor villámlik. És ha valami politikusnak álcázott kócos, magyarországi luvnya direkt a látókörömbe tolakszik. Vagy ha beindul a fejemben a vezérhangya. Néminemű sligovicák konzumálása után leginkább. Ilyenkor őszinte vagyok, mint Jánošík fokosa. Illetve kijön belőlem minden, ami bennem van. Alul-fölül akár. Meg az őszinte énem. De leginkább a szlovákságom, mint olyan. Meg a honszeretetem. Sőt szlovák nemzetem imádata. Hogyne! Olyankor, higgyen nekem, Asszonyom, leköpném én, sőt le is köpöm az egész világot. Főleg a magyar világot. Ahogy van – szerintem… Szóval, hogy ne felejtsem szavam, vagyok, aki vagyok. Főleg szlovák, mint a csök – az hétszentség! Beszélnünk kellene, okvetlenül. Méghozzá négyszemközt, hogy őszinteség lehessen. A nemzet érdekében méghozzá. A Jaroslav Spišiakról lenne szó! Különben is sejthette. Igen, arról az istentelen rendőrfőkapitánynak csúfolt valakiről, akit a trianonista magyar szabadkőművesek csempésztek be a maga takonypóc, szentfazék belügyminisztere imakönyvébe könyvjelzőnek… Pedig világos, mint a vakablak, kivel állunk szemben. Vagy ki áll velünk szemben! Nagyölvedről származik a pajkos gébernyúz. A csomó az ezen az ügyön, hogy a faterja az szlovák lenne. De milyen szlovák az, aki magyar asszonyt választ magának!? Olyant, akinek a szülei még a horthysta Nagymagyarországon szocializálódtak. Miután betörtek ide Mongóliából! Oszt ennek ellenére gyereket csinál neki. Meg kell mondanom az őszintét, az ilyen nem is lehet szlovák ember. Inkább egy utolsó magyarón – igen! Tetejébe nyilván papucsember. Ez hát a Spišiak apja. Összeadta magát egy magyar nővel, oszt ebből lett a Cattáni Jaró. Megmondom az őszintét, volt nekem is egy magyar nőm, de miután annak idején, meggondolatlanul, surmó koromban, annyiszor zárt ki az állami lakásomból és rugdaltatott meg a bátyjával, ahányszor elmentem egy pofa italra, idejekorán otthagytam. Mint Szvatopluk lova a szarát az ószlovák ugaron. De ez most nem ide tartozik. Esetleg majd négyszemközt elmondhatok még ezt-azt. Nos, ez a Spišiak egy szlovák kereszt- és vezetéknévvel álcázott magyarszívű, rossz-, azaz magyarmájú kém. Ez tuti, mint a sztrapacska! Tetejébe altiszt korában benzint lopott Dunaszerdahelyen! A komenista rendőrségtől. Naponta berúgott az akkori barátja szerint! Egyelőre a viselt dolgairól susogó volt barátja, kollégája, egy dunaszerdahelyi magyar(!) ugyan ezt nem erősítette még meg nekünk, de dolgozunk rajta! Egyszer meg, Szodoma és Gomorra, a magyar himnuszt is eldanolta! A Spišiak. Állítólag a szolgálati latrinán, he-he... Egyébként jó anyag a vamzer, egy kis apróért akár a Kriváňt is megmássza – szlipiben, tótágast állva is. Spišiakról például első nekifutásra úgy tolta az infót, mint a profik. Csak a tévéfelvételnél makogott a magyar barma. Persze csak azért, mert néhány bemelegítő beöntés meg főpróba nélkül kezdte kamerák előtt faggatni a hülye moderátorunk. Remélem, érthető vagyok! És leesett kegyednek, hogy a Spišiaknak márpedig el kell húznia a vérbe! Még azon az áron is, hogy nem a süllyesztőbe kerül, hanem vissza a Slovnaftba. Ami bűnös módon el lett adva a magyaroknak, pedig már akkor is itt voltunk. A kurvaéletbe is! Világos, miniszterelnök asszony? A Slovnaft a magyaroké, és ez a Spišiak onnan került a szlovák belügyminisztériumba. Mi volt már ez is, ha nem egy államcsíny irányába tett első lépés!? Szlovákia területi integritásának felszámolására szervezett magyar összeesküvés Aurórájának első ágyúlövése – mintegy! A satöbbit élőszóban majd. Fogadni mertem egyébként, hogy fogadni tetszik engem, miniszterelnök asszony! Egyébként csak a miheztartás végett jegyzem meg, mást nem is tehet. Elvégre egy parlamenti párt elnöke lennék, vagy ki, mi.

Utóirat: Ha megkeresésemre reagálva bárki olyasmit találna röfögni kegyednek, hogy Spišiakot csak azért áztatom úton-útszélen, mert félünk a számonkéréstől a közpénzek szétlopása miatt, jó lesz megjegyeznie: egy nagy büdös karimás izét! Köpni az ilyen hazug mocskolódókra! Lehet egyáltalán szlovák, aki ilyent mer állítani!? Nem pedig egy koszos magyar néger cigány zsidó buzi?!

Na stráž! (Szebb jövőt(?) – a szerző, B. L. dilemmája)

                                                                                                                           Ján Slota“

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.