Egy piszkos játszma

Az a tény, hogy Ladislav Tichý, a főügyész nélküli legfelsőbb ügyészség jelenlegi ideiglenes vezetője nem hajlandó engedélyezni az Igor Štefanov (Fico kormányának volt minisztere, jelenleg az  SNS parlamenti képviselője) elleni nyomozást a széndioxidkvóták törvénytelen, áron aluli eladása miatt, egyértelműen bizonyítja, hogy a parlament májusi ülésszakán Dobroslav Trnka vissza akar térni a legfelsőbb ügyészség élére. Hivatalosan.

Merthogy feketén jelenleg is ő vezeti azt, Tichý helyetteseként. Aki neki volt helyettese, amíg főügyész volt. Amikor aztán mandátuma lejártával nem sikerült magát újraválasztatnia a parlamenti titkos szavazáson, távozó félben Tichýt tette meg a legfelsőbb ügyészség vezetőjévé. Hogy aztán az általa kinevezett stróman meg őt nevezze ki saját helyettesévé…

Nos, ha a kedves olvasó ezek után esetleg azt gondolja, hogy a bolondját járatják vele, merthogy szerinte ilyen nincsen, akkor ki kell ábrándulnia, mert ilyen bizony van. Ez efféle átlátszó disznóságokat szokták illetni azzal a Mečiar nevű politikai neppertől származó szállóigével, hogy Szlovákiában így megy ez. Jelentése: azt csinálunk a hatalom csúcsain, amit akarunk, és magasról, vastagon le vagytok ejtve ...

Mármost ennek a szégyenteljes és közveszélyes politikai panamának lehetne gátat szabni jövő héten, amikor a parlamentben, egy ugyancsak Dobroslav Trnka és hívei által kieszközölt és kikényszerített titkos szavazáson lenne Trnka elküldve, ha nem is oda ahová való, legalább nyugdíjba. Ami első látásra rém egyszerű dolog lenne, hiszen ehhez az aktushoz egyszerű többség szükséges, a jelenlegi kormánykoalíciónak pedig elvileg megvan az egyszerű többsége. A kérdés csak az, gyakorlatilag megvan-e az egyszerű többség. Merthogy annak idején épp a Trnka sorsáról megejtett első szavazáskor akadt néhány kormánypárti képviselő, akik a koalíciós egyezség ellenére az ellenzékkel együtt, Dobroslav Trnkára szavaztak. Ellenkező esetben már régen elfelejthettük volna őt, hiszen a legfelsőbb ügyészséget az a főügyész vezethetné, aki annak idején a jelenlegi kormánypártok hivatalos jelöltje volt. Csakhogy titkos szavazással nem sikerült megválasztani.

Persze akkor szerencsére Trnkát sem. Ezért lett kieszközölve, még egy „legeslegutolsó esélye”, vagyis a titkos parlamenti szavazás a legfelsőbb ügyész személyéről , amelynek így újra ő tétje… Mi több, állítólag az esélyese is. Mégpedig annak ellenére, hogy megválasztása estén esetleg megbukik a kormány! Merthogy állítólag nem az ellenzéki Štefanov az egyetlen ember, aki Trnkáék által bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt zsarolható, hanem a kormánypártiak között is akadnak, akiknek fogják a mogyoróit... Arról a pletykáról nem is beszélve, hogy egy Trnkára leadott kormánypárti szavazat 300 ezer(!) eurót ér majd! Hogy ki finanszírozná ezt az erkölcsetelen cirkuszt? A fáma szerint a maffia...

Szóval így. Az olvasónak pedig megfordulhat eztán a fejében, hogy le sem baltázza ezt az közéleti pöcegödröt, hiszen ami történik, úgyis csak a hatalomért fenekedő gazemberek rajta kívül folytatott egyik piszkos játszmája.

Vaskos tévedés azonban az efféle ignoráns hozzáállás. Hiszen ennek a konkrét afférnak az is a tétje, hogy végre hajlandóak lesznek-e az illetékesek normálisan feltárni, például Malina Hedvig ügyét. Merthogy az évekkel ezelőtt megvert lánynak a mai napig nem szolgáltattak igazságot.

Ja, hogy tele van a kedves olvasó hócipője Malina Hedvig kálváriájával is? Lehetséges, ám tudni kell, a dolgok jelenlegi állása szerint bármikor, bárkiből, bármilyen okból kreálható a hatalomgyakorlók által akárhány Hedvig-féle kiszolgáltatott áldozat. Főként, ha az igazságszolgáltatás csúcsain a hatalomért fenekedő gazemberek büntetlenül űzhetik piszkos játszmáikat.

A kommentár az Új Szó hétfői számában is megjelent.