Hoffmann az egyetemek megmentője
Mondhatni: szerencsére Hoffmann Rózsát tök fölöslegesen fizeti a magyar állam, amiért szerencsére nem végez alkalmazható eredményekkel járó érdemi munkát. Nem mintha kevesen lennének, akiket jobban megéri azért eltartani, amiért ne dolgozzanak inkább... ő mégis különleges státuszban van.
Nemrég még azzal állt elő, hogy 29 magyarországi felsőoktatási intézmény közül marad 12 egyetem és 4 főiskola. Ez egyébként (mármint a megkülönböztetés) a bolognai rendszerben, amely szintén egy jó nagy túró, minimum logikátlan, hiszen a főiskolák is rendelkeznek egyetemi szintű (magiszteri – mester) képzésekkel, s az egyetemeknek is van „főiskolai szintű” (bakkalaureátusi) tanulmányi programja – ugyebár általában az első 6 szemeszter... Ráadásul a negyedik főiskoláról annyit lehetett tudni, hogy semmit, illetve hogy a keleti országrészben (?) lesz... (?)
Azt viszont mindjárt lehetett tudni, hogy a Corvinusnak annyi, noha jelenleg köztudottan a legelismertebb magyar egyetemek között foglal helyet, ha nem az. Viszont – az előbbi területi elv mellett egy újabb „szakmai” – baloldali bástya. No comment.
Mára, néhány rektorokkal folytatott tárgyalás után a retorika kicsit enyhült, a koncepció még nem egészen. Már nincs szó egyetemek bezárásáról, hanem átszervezésről. Integrálják és szétdarabolják az egyes szerkezeti elemeket. Persze, a rektorok pedig mind annyira hülyék, hogy át lehet őket vágni a palánkon két ilyen terminussal, mert nem tudják értelmezni, hogy az integráció és a szétdarabolás azt jelenti: a magyar felsőoktatási intézmények fele eltűnik a cirkusz porondjáról... Na ne... De megszüntetésről szó sincs, hiszen állami támogatás nélkül magánegyetemként működhetnek tovább az elképzelés halálraítéltjei. Namármost mindenki sejtheti, hogy a magyar társadalom hány mégoly színvonalas magánegyetemet képes eltartani... akár a határon túli diákokkal. Fő, hogy megszüntetésre nem kell számítani: „Ilyen kormányzati szándék nem volt, nincs és nem is lesz.”
S mondta még az államtitkár: a lényeg, hogy az értékes és fontos képzések megmaradjanak. „Hogy ez milyen szerkezetben marad meg, az másodlagos kérdés”.
Volt „szerencsém” Szlovákiában egyetemi oktatóként tanszékemmel megélni (túlélni!) egy ilyen integrációt. Sem az átmeneti hónapok, sem az utánuk következő évek nem járultak hozzá a képzés színvonalának emeléséhez. Sőt, jelentősen megnehezítették azt, fenntartása sem volt egyszerű. Részletezhetném, de nem teszem, tessék elhinni nekem: egyáltalán nem másodlagos!
Az itteni átalakulások pont azon gazdasági / politikai érvrendszer mentén zajlottak le nálunk is, mint amilyenek Magyarországon szóba kerültek. És igaz, hogy ennyi intézményt az állam nem képes eltartani, valamint, hogy bizonyos szerkezeti elemekre nincs szükség. Csakhogy tapasztalatom szerint az ilyen átszervezés elsősorban jó alkalom az akár indokolatlan perszonális söprésre, másrészt a megspórolt pénzek biztosan nem kerülnek vissza sem az oktatásba, sem a kutatásba, sem az átalakított intézmények fejlesztésébe. Ezt még tudtommal Hoffmann Rózsa sem merte megígérni, noha ő főleg csak ígérni tud. Már, ami a fenyegetést illeti...
Senki előtt nem titok, hogy egyetemi rendszereink irracionálisak, s átalakításra van szükségük. Különben összeomlanak, meg kell őket gyorsan menteni, például, ahogyan a nyugdíjakat meg kellett... Sajnos ugyancsak nyilvánvaló, hogy Hoffmann mentőakciója után a rendszer detto irracionális marad, s újabb átalakításra lesz szüksége. Talán defibrillátorra is. S valószínűleg egy új szívre, májra (a mérgek miatt), de főleg egy működő új agyra. Donor kerestetik!
