Miért szerethetők a melegek?

Tulajdonképpen a melegeknek köszönhető, hogy szlovák nemzeti összetartozás jegyében állandóan nyomuló Ján Slota szombaton nem illette magyarországi politikuskollégáit „ronda görbelábú köcsögök” jelzős szerkezettel. Mivel azok meg a magyar nemzeti összetartozás jegyében szónokoltak a magyar nemzeti összetartozás napján. Amely egyszersmind, nyilván merő véletlenségből a pozsonyi melegfelvonulás (PRIDE), mondhatni, a meleg összetartozás napja volt…

Egyébként érthető, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnökének ezúttal előbbre való volt az ősellenségnek számító magyarok helyett a szlovák fővárosban promenádozó melegekkel foglalkozni. Féltékeny lehetett rájuk ugyanis. Mármint az egymással összetartozni vágyó melegekre. Hiszen, amint a maga keresetlen stílusában ki is fejtette a köznek, elsősorban miattuk nem szentelt kellő figyelmet száznegyvenedik születésnapját Túrócszentmártonban (Martin) ünneplő pártjának, vagyis tulajdonképpen neki a szlovákiai média. Stílusosan szólva, a köcsög újságírók…

Másrészt, mivel Slota maga is az összetartozás, csak éppen a szlovák nemzeti összetartozás oltárán áldozott, hogyan is érhetett volna rá olyasmivel foglalkozni, hogy mi visszhangzik a Duna túlsó partján –  Budapesttől Ópusztaszeren át egészen Bugyi községig bezárólag, a magyar nemzeti összetartozás jegyében...

Szóval, szombat Szlovákiában elsősorban a melegeké volt. Vonultak is hát kedvükre, keresztbe-kulcsba a szlovák fővárosban. Könnyű lépteiket persze a biztonság kedvéért azért kellőképpen nehéz, kommandós egyenruhába bújtatott zsaruk vigyázták... Tulajdonképpen majdnem fölöslegesen, hiszen alig volt dolguk, mindösszesen nyolc, a melegekkel testközeli kapcsolatra vágyó – nono, egyáltalán nem úgy, ahogy azt most egyes piszkos fantáziával terheltek vélelmezik(!) – homofób tahót kellett ártalmatlanná tenniük…

Slota pedig, mint mindig, tette a dolgát rendesen. Ahogy az általában elvárható tőle. Egyrészt a galamblelkű szlovák nemzetnek honfiai és honleányai által. Meg persze, ahogyan azt, a Slotát jelenségként vagy szórakoztató mutatványosként szemlélő független és távolságtartó laikusok vagy éppen társadalomtudós, esetleg lélekbúvár szakemberek megszokták.

Hősünk tehát egyáltalán nem hazudtolva meg önmagát, annak rendje-módja szerint előbb a rákos betegekhez hasonlította a melegeket, majd ehhez képest tulajdonképpen visszafogottan, ízléstelen színjátéknak minősítette vonulásukat. Holott a Pozsonyban összegyűlt melegeknek – legjobb tudomásunk szerint – eszükbe sem jutott a betegesen gyűlölködő homofóbok falkáit szaporító egyéneket holmi klinikai esetekként kezelni. De még olyasmi sem jutott eszébe a szivárványos zászlók alatt vonuló tömegnek, hogy en bloc ízléstelen színjátéknak minősítse a nemzeti összetartozás – szlovák, magyar, hottentotta stb. –  jegyében zajló jelképes és valós felvonulásokat, nagy- és kisgyűléseket, miséket meg litániákat…

Nnnna, ezek után mondja valaki, hogy nem szerethetők, sőt, utálatosak a jellemzően béketűrő melegek…

Az írást a hétfői Új Szó is közli.