Dunaszerdahely: Romkert nyílt a város közepén!

Barak László | 2011. június 9. - 12:46 | Vélemény
Ugyan hónapokkal később, mint a medvék, de mintha végre felébredtek volna téli álmukból a dunaszerdahelyi városháza illetékesei is, élükön a polgármester úrral és kabinetjének tótumfaktumaival.

Mi másnak tudhatnók be, hogy a művelődési ház előtt szétbarmolt közteret és parkot övező rácskerítést június első hetében lebontatták?

A meglehetősen hosszúra sikeredett téli álom oka tálán az lehetett, hogy viszonylag későn mentek aludni az illetékes hölgyek és urak a tél elején. Nyilván sokan emlékeznek még rá, hogy tavaly közvetlenül az önkormányzati választások előtt(!) estek neki, mint bika a partnak a körülbelül öt éve rekonstruált térnek és parknak a városháza által felbérelt munkások... Hogy aztán majdnem karácsonyig tartson, amíg sikerül szinte a felismerhetetlenségig tönkretenniük. Akkor persze az volt az ígéret, június elejére totálisan fel lesz újítva!

Nos, amint látható, ebből az ígéretből sem lett semmi. Június elejéig, ahogy egyetlen munkás nem lépett, egy árva civil lélek sem léphetett a lerombolt placcra. A többszöri hivatalos és nem hivatalos érdeklődésre pedig, hogy mi a városháza szándéka a város közepén hónapok óta éktelenkedő romkerttel, jellemzően falmelléki sumákolás, mondhatni hazudozás volt az illetékesek válasza. Szokás szerint további ígérgetés, avagy külső, nevezetesen hatalmi akadályoztatásra történő hivatkozás, fölösleges kertelni, szimpla parasztvakítás, hazudozás volt a válasz.

Mígnem június második hetében lebontásra került a szóban forgó rácskerítés. Talán, hogy megnyissák a romkertet a nagyközönség előtt…! Aminek egyetlen haszna van. Nevezetesen, hogy immár nem kell kényszerűen megkerülni a bekerített teret, ha valaki a Bartók sétányról a művelődési ház előtt akar átjutni a város Fő utcájára.

Örvendezhetnénk is hát, ha a helyzet alapvetően megváltozott volna. Vagyis, ha a romkert helyett a beígért összkomfort venné körül az oda tévedő járókelőket. Erről azonban koránt sincs szó. Most már ugyanis a tér romjai között bukdácsolhat az ember. Eső után sárban, szárazság idején porfelhőben fürdőzve és belélegezve azt! Amíg újra be nem kerítik a koszt. (Érdekes, hogy a Dunaszerdahely és környéke környezetvédelmi állapotáért egyébként oly szorgosan tüsténkedő önkéntesek most hallgatnak, mint a kuka!)

Nyilván sokak várják egyre kíváncsibban, meddig lesznek kénytelen-kelletlen látogatói Dunaszerdahely eme elrettentő nevezetességének, a város közepén éktelenkedő romkertnek. Amint nyilván az sem érdektelen, vajon konkrétan kicsoda vagy kicsodák vállalják a felelősséget az áldatlan helyzetért? Ahelyett, hogy tehetetlenségüket, alkalmatlanságukat a közvélemény tudatos félrevezetésével, azaz hazudozással igyekeznének leplezni.