DAC: Antal szaros csizmája
A dunaszerdahelyi csapat sorsa egyrészt azért érdekel, mert már akkor elkötelezett szurkolója voltam, amikor Antal és az oldalán oly dominánsan mutatkozó bula, porba fingó taknyosokként jószerével azt sem tudhatták, hogy eszik-e vagy isszák azt. Antal jelenlegi közel-keleti „üzlettársára“ ugyanez vonatkozik...
Másrészt, azért kell figyelemmel kísérnem a Paraméter szerkesztőivel együtt a DAC-beli történéseket, mert a legolvasottabb szlovákiai magyar hírportál munkatársaiként nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat.
Ennyit arról, hogy miért merészelek alkalom adtán véleményt nyilvánítani a DAC-ról. És azokról, akik szerintem kártékony parazitákként élősködnek rajta.
Ezek a paraziták pedig véleményem szerint nem mások, mint a fent nevezettek. Akiknek viselt dolgairól több ízben is olvasni lehetett itt és egyéb médiumokban is.
Azt is megértem, hogy Antaléknak helyenként – leginkább érintettségük okán – fölforr az agyvizük és épp úgy a búsba kívánnak engem, ahogyan őket mindazok, akiknek tele van a hócipőjük az átlátszó ügyeskedéseikkel, dilettantizmusukkal, hazudozásaikkal, nem kevésbé pedig azzal az arroganciával, vagyis bunkósággal, amellyel a személyükre szólóan megfogalmazott és az általuk bitorolt futballklubbal kapcsolatosan kinyilvánított kritikus megjegyzésekre reagálnak. A különbség annyi köztem, hogy én akár kendőzetlenül személyes véleményt nyilváníthatok – a DAC-szurkolókkal együtt – a céltábla viszont nem lőhet vissza. Legalábbis, nem illdomos, nem elegáns visszalőnie. Főként ostoba módon nem! Többek között azért nem, mert velünk ellentétben nem pusztán önmagukat képviselik közszereplőkként, hanem egyrészt a jobb sorsra érdemes futballklub egészét, nem utolsósorban a dunaszerdahelyi önkormányzatot is, amely a tulajdonostársuk!
Csak abban az esetben érthető, hogy Antalék képtelenek egy ilyen evidenciát fölfogni, ha személyükben neveletlen, alpári bunkókkal állunk szemben.
Nyilván ezért fordulhatott elő, hogy az elmúlt héten két olyan „hivatalos“ nyilatkozatra is ragadtatták magukat, amely az iskolapéldája annak, hogy a csizmának semmi helye nincsen az asztalon. Ha meg ráadásul szaros is, akkor pláne nincs ott a helye
A szaros csizma ennek ellenére úgy kerülhetett a DAC asztalára, hogy viselőit az asztal közelébe engedték. Esetünkben Antal Barnabást, és bandáját.
Ezért történhetett meg, hogy az elmúlt héten két ízben is megpróbáltak belerúgni olyan emberekbe, akik velük ellentétben nem élni szeretnének a DAC-ból, hanem éltetni szeretnék azt.
Egyikük az a Világi Oszkár, aki felajánlotta nekik a segítségét. Egyszersmind magának a futballklubnak és a dunaszerdahelyi önkormányzatnak is, amely Antalékkal együtt birtokolja a klubot. Igaz, utóbbi ugyan jogilag kisebbségi tulajdonosként, ám az általa évente befektetett közpénzek tekintetében sokkal komolyabb terheket vállalva, mint a nagypofájú többségi tulajdonostársai...!
Nos, Antalék első primitív megnyilatkozásukban azt vetették Világi szemére, hogy semmilyen konkrét vásárlási ajánlattal nem szolgált számukra, miközben állítólag meg akarja venni a klubot. Tették ezt annak tudatában, hogy primitív fröcsögésük nyilvánosságra hozatala idején érvényes egyezség volt köztük és a dunaszerdahelyi üzletember között, hogy személyesen találkoznak üzleti tárgyalás céljából.
A találkozó egyébként a megegyezett időpontban mindennek ellenére létrejött. Világi Oszkár ekkor megismertette Antal Barnabást és buláját konkrét vásárlási ajánlatával. Majd megegyeztek, hogy az ajánlatot elektronikus változatban is megkapják, amennyiben kap Antaltól olyan e-mailcímet amelyre az elküldhető. Az egyezséget Antal „természetesen” ezúttal sem tartotta be. Így esett, hogy a konkrét ajánlatott csak a kisebbségi tulajdonos, a dunaszerdahelyi önkormányzat kapta meg pénteken. Antal and gang viszont, ahelyett, hogy pro vagy kontra reagált volna rá, vasárnap egy újabb kocsmai stílusban megfogalmazott, ráadásul hazug nyilatkozattal igyekezett elintézni Világit. A nyilatkozat egyedüli értelmezhető üzenete az volt, hogy miért nem vette meg a DAC-ot korábban…!?
A DAC-ban tehát a helyzet változatlan.
És változatlan is marad, amíg a dunaszerdahelyi önkormányzat illetékesei hagyják magukat az orruknál fogva vezetni Antalék által. Akiknek magánvállalkozását, annak ellenére, hogy többségi tulajdonosokként folyamatosan ignorálják a vonatkozó DAC-ról szóló szerződést, rendszeresen pénzelik.
Dunaszerdahely városa vajon mikor veszi észre az asztalán is ott éktelenkedő szaros csizmát?
