A civil kurázsi meg a zombik
Slota ugyanis nem lenne igazi zombi, vagyis Slota, ha a magyar állampolgársági törvényt nem tekinti személyesen neki és nemzetének címzett provokációnak. Nem utolsósorban marketinglehetőségnek. Különös tekintettel arra, hogy az efféle magyarfaló véd- és dacszövetségek égisze alatt portyázó zombik abból is képesek lennének maguknak tőkét kovácsolni, ha leápolásuk előtt illedelmesen megkéri őket egy magyar nemzetiségű útszéli cafka, hogy mosdjanak meg…
Másrészt, az talán teljességgel elképzelhetetlen, hogy valóban provokációnak volt szánva a magyar nemzetegyesítés magyarországi törvényesítése? Aligha lehetséges ugyanis, hogy az illetékes magyarországi politikusok ne lettek volna tisztában azzal, milyen reakciót váltanak ki a szomszédos országokban tenyésző nemzeti zombik részéről a határon túli magyarok honosítását szorgalmazó törvényükkel…
De vitatható találgatások helyett vizsgáljuk meg inkább, miként lehetett volna kifogni a szelet a Slota-féle zombik vitorlájából. Mármint, hogy eszükbe se juthasson feljelentést tenni a szlovák főügyészségen tulajdonképpen a szlovákiai magyarság egésze ellen. Egy olyan gyanúperrel élve, hogy a szlovák állampolgársági törvény rendelkezéseit megsértve valamennyi szlovákiai magyar magyar állampolgárságért folyamodott. Méghozzá titokban, ami az evidens törvényszegésen kívül ugye a gyávaság, meg hát a cinizmus vádját is fölvetheti a szlovákiai magyarsággal szemben.
Holott igen nagy a valószínűsége, hogy a szlovákiai magyarságnak eszébe sem jutott en bloc magyar állampolgárságért folyamodni. Az pedig holtbiztos, hogy a szlovákiai magyarság épp úgy en bloc nem gyáva és cinikus népség, mint ahogyan a szlovák nemzet sem zombi úgy ahogy van...
Mármost minimum egy szlovákiai politikus régen megakadályozhatta volna, hogy ne aktivizálódjanak annyira a Slota-féle zombik amennyire a szóban forgó feljelentéssel megtehették. Nem másról van szó, mint Berényi Józsefről, a Magyar Koalíció Pártja elnökéről. Ő volt ugyanis az a politikus, aki a magyar honosítási törvény parlamenti jóváhagyását követően azonnal szükségesnek tartotta világgá kürtölni: azonmód magyar állampolgárságért folyamodik.
Tette ezt annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában kellett lennie, milyen szankciókkal jár a vonatkozó cselekmény. Amellyel tulajdonképpen semmi gond nem lenne a mai napig, ha végrehajtását követően hivatalosan is értesíti róla a szlovákiai illetékeseket, vagyis, hogy magyar állampolgárságért folyamodott. Akiknek a hatályos jogszabályok szerint kötelességük lett volna megfosztani őt azonnal szlovák állampolgárságától. Hiszen a szlovák állampolgársági törvény szerint semminemű vonatkozó mérlegelési lehetőségük nincsen.
Mármost, ha Berényit így veszti el szlovák állampolgárságát, ország-világ előtt deklaráltatott volna a szóban fogó szlovák jogszabály enyhén szólva is irracionális volta!
Ez lett volna ám a csont nélkül becsülhető civil kurázsi! Ami, mármint a civil kurázsi általában arról szól, hogy egy-egy bátor demokrata a lehető legantidemokratikusabb körülmények közepette is demokrataként viselkedik. Személyesen vállalva viselkedése mégoly negatív következményeket is…!
Bárhogyan vizsgáljuk viszont Berényi József magatartását, a legjobb jóindulattal sem fedezhető fel benne a civil kurázsinak a nyoma sem…
A szlovák nemzeti zombik létezése és nyomulása fölötti kontraproduktív búsongás és háborgás helyett tehát azon kellene inkább elgondolkodni, vajon miért ódzkodott és ódzkodik még mindig a civil kurázsitól hősünk, Berényi József? Már, ha egyáltalán kérte a magyar állampolgárságot...!
