Recept: agymosott birkák és veszett sakálok ellen

A liberálisan gondolkodó és cselekvő ember abban különbözik a szélsőségesen gondolkodótól és cselekvőtől, hogy elvi alapon tartózkodik a hittérítés intézményétől.

Konkrétan, a szélsőségesek bármely fajtájával ellentétben, a liberálisan gondolkodó és cselekvő ember eszébe sem jut, hogy erőszakkal kényszerítsen bárkit a liberális életvitelre, mint olyanra.

Vagyis sem faji, vallási, sem politikai, illetve xeno- és homofób előítéletei és rögeszméi nincsenek!

A világmegváltási szándékok pedig számára legalább olyan idegenek, mint egy fundamentalista szélsőséges számára a szabad gondolkodás bármilyen irányba.

Mindazonáltal a liberálisan gondolkodó és cselekvő embernek meg sem fordul a fejében a tevőleges küzdelem – jelképes vagy éppen konkrét, egyre megy – a csökött szélsőségesek ellen. Többek között ezért nem kívánja kizárni őket spájzból, csapatból, egyházból, nemzetből, az emberiségből, világegyetemből stb…

Ha azonban a liberálisan gondolkodó és cselekvő ember mégis védekezni kényszerül – leginkább a csököttség általános intézményével szemben ajánlatos résen lennie – minimum nyilvánosan kiröhögi azt, maximum hülyének, tébolyultnak kell minősítenie az olyanokat, akiket a rögeszmék meg a vakhit vezérel.

Merthogy evidens számára, bizony teremhetnek és teremnek is köztük számosan, akik akarva-akaratlanul a különféle rendű-rangú, legális és illegális agymosodák, „birkaiskolák” selejtjeivé lesznek. Akikből a célirányos alávetettségre mindenekfölött hajlamos és alkalmas két lábon járó birkák helyett valamilyen végzetes hiba folytán sakálok válnak; akiknek szar sem marad a fejükben, vagyis kiradírozott intelligencia jellemezte csoportos vagy magányos ámokfutókká silányulnak…

A normális ember mindezen túl a civilizáció írott és íratlan szabályaira, törvényeire és azok általa is finanszírozott hivatásos őreire bízza a rögeszmések és a vakhitűek, illetve agyilag megnyomorodott, megnyomorított birkák és sakálok kordában tartását.

Ennyit a közérthetőség kedvéért konyhanyelven és dióhéjban arról a norvég élőlényről, amelynek ezúttal, minő pusztító fájdalom(!) sikerült 76(!) ártatlan életet áldoznia rögeszméi rohadtul mocskos oltárán.

Egyszersmind azokról a szabadon garázdálkodó hasonmásairól, akiket szűkebb és tágabb környezetünkben vagyunk kénytelenek nyilvántartani.

Merthogy liberálisan gondolkodó és általában együttélésre alkalmas, tehát normális emberekként ennyit tehetünk önmagunkért!

És mindazokért az embertársainkért, akiktől a világmegváltási szándékok legalább olyan idegenek, mint a vezérelvű alávetettségük okán spontán kielégülő két lábon járó birkák meg a veszett sakállá silányított vagy spontán silányult selejt számára a szabad gondolkodás bármilyen irányba!