Erős szavak, gyenge adatok

Úgy tűnik tehát, hogy a Pintér Sándor által tavaly júniusban ígérteket, mi szerint az országban “két héten belül” rendet tesz, nem sikerült valóra váltani. (Az az ellenérv, hogy az év első harmadában kormányzó Bajnai alatt olyan extra nagy volt a bűnözés, hogy az rontja le a statisztikát, a robosztus tendencia miatt biztonsan nem állja meg a helyét.) Mindeközben a visszaesők kezelésére bevezetett “három dobás” elve sem hozta meg az elvárt eredményt, az ilyen bűnözők abszolút száma ugyanis alig csökkent (egész pontosan 1,6%-al). (Az újabb potenciális ellenérv, mi szerint az arányuk viszont csökkent a bűncselekmények megnövekedett száma miatt, nem igazán erős, hiszen a törvény célja nem a visszaesők arányának, hanem a számának a csökkentése volt.) Növekedett a gazdasági bűncselekmények (mint a lopások) száma, csökkent viszont legalább a gyilkosságoké – igaz, az a szám már hosszú évek óta egyre kisebb.

Amellett, hogy ezek a számok a mindennapi élet szintjén is kiábrándítóak, politikailag is problémásak lehetnek. A kormány már a kezdetektől – a két hetes placebó beadásakor – abban reménykedett, hogy önmagában azzal, hogy kijelenti, jobb a helyzet, az emberek máris jobban fogják érezni magukat. Azonban hosszú távon lehetetlen egy kivetített percepció fenntartására alapozni a valósággal szemben. Ráadásul, egy magát jobb-középként definiáló kormány, melynek egyik fő ideológiai támpillére a rend és a joguralom megszilárdítása az országban, nem engedheti meg magának azt hogy alulteljesítsen e téren, még annyira sem mint más kormányok. A Fidesz szavazóbázisának jobb szárnya az efféle nem hatékony közbiztonsági fellépés hatására a radikális jobboldal felé sodródhat.

Aggasztó tendencia az is, hogy csökkent a bejelentett korrupciós ügyek száma, méghozzá a felére (963-ról 481-re). Aligha gondolhatja bárki, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban a felére csökkent volna a korrupció: az viszont, hogy a bejelentési kedv megfeleződött, nagyon rossz fejlemény és az állampolgárok a rendvédelmi szervek iránti bizalmának folytatódó eróziójára is utalhat.

Nem csak a “két hét”, de a “két pofon” legendája is semmivé vált az elmúlt időszakban. Az idézet a változatosság kedvéért Orbán Viktortól származik, aki – még megválasztása előtt – ezt az ellenszert javasolta az erősödő radikális jobboldal ellen. Akkor sokan hittek benne (és ez alól e sorok írója sem jelentett kivételt) hogy ha valamire jó lehet a Fidesz hatalomra kerülése az pont az, hogy – jobboldali, tekintélyelvű(bb) pártként hatékonyabban és erősebben léphet fel a szélsőjobb ellen. A kormány azonban itt is csak a kommunikációs fronton tudott maradandót alkotni, a fejlemények a terepen arra utalnak, hogy a Jobbik és holdudvara erősebb mint valaha. A párt simán behúzta a gyöngyöspatai választásokat, miközben a Fidesz az általa a falu ügyében felállított vizsgálóbizottságot elsősorban az LMP vegzálására használta fel. A szélsőjobb nemhogy két pofont, de még csak két kokit sem kapott, és ez a rossz tendenciákat mutató közbiztonsági statisztikáknál sokkal meglepőbb eredmény.

A Fidesz egyszerre számos fronton próbál háborút vívni, a közbiztonság kérdése azonban mintha ezek mellett az utóbbi időben a háttérbe szorult volna. Nem igazán működik a kormány stratégiája a szélsőségesekkel szembeni fellépés esetében sem. Ez a két kérdéskör viszont nagyon fontos a párt törzsszavazóinak számára, de úgy általában: az ország teljes lakosságának számára is. A Fidesz belügyi fronton lassan fel kell, hogy mutasson valami értékelhetőt – ellenkező esetben maradnak az olyan szimbolikus ügyek, mint az államadósság visszamenőleges számonkérése.