Mohseni, Antal, a Felvidéki Harcosok meg a „jó ízlés“

A szombati DAC-Ružomberok meccs elején a rendezők több DAC-szurkolót kivezettek a dunaszerdahelyi a stadionból.

Az esemény magyarázataként az illetékes „főrendező“ (a neve teljességgel érdektelen) imigyen nyilatkozott az Új Szó-nak: „A drukkerek a jó ízlést sértő transzparenseket akartak elhelyezni, és miután a kamerarendszer képernyőjén figyeltük őket, szóltunk a biztonságiaknak, akik kitessékelték őket a stadionból".

A vonatkozó beszámolóból kiderült még, a „jó ízlést“ a Felvidéki Harcosok szurkolói csoport tagjai azzal sértették meg, hogy olyan pólókba öltöztek, amelyen a következő szöveg állt: „Mohseni, Antal: Game over.“ (Magyarul: Mohseni, Antal: Vége a játéknak.)

Khm, nyilván nem kell ahhoz a „főrendező“, továbbá a DAC tulajdonosai, Mohseni és Antal rosszindulatú ellenségének lenni, hogy első látásra az jusson az ember eszébe, tudnak-e egyáltalán angolul az érintettek. Mármint a kényes ízlésű „főrendező“, valamint Mohseni meg Antal. És a környezetében sertepertélő egyéb izék… Mert, ha netán tudnak, akkor világosnak kellett volna lennie számukra, ami az eseményeket pártatlanul szemlélők számára nyilvánvaló, semmi másról nem volt szó, mint arról, hogy bizony a „főrendező“, de vélhetően leginkább Mohseni, Antal és a környezetükben sertepertélő nyikhaj buzgómócsingok ízlésének nem felelt meg a szóban forgó üzenet.

Ennek az ízlésének pedig körülbelül annyi köze van a jó ízléshez, mint fosnak a csokipudinghoz…!

Komolyra fordítva a szót, itten, kérem szépen a DAC jelenlegi vezetőinek pökhendi arroganciájával, vagyis vérbunkóságával állunk szemben. Egyrészt.

Másrészt pedig a véleményszabadság oktondi és infantilis korlátozásával. Meg átvitt értelemben csalással, lopással. Főként, ha a stadionból kiebrudalt szurkolók annak rendje-módja szerint megváltották belépőjegyeiket a mérkőzésre. Vagyis pénzt adtak azért, hogy úgy szórakozzanak, amint a futballmeccseken szokás. (Itt jegyzem meg, ha a „főrendező“ intézkedett afelől, hogy a kirúgott srácok visszakapják belépőjegyeik árát, akkor a csalás és lopás vádja nem áll meg.)

Akadna még több keresetlen észrevétel is az eset és általában Mohseni, Antal meg a környezetükben feszítő siserehad kapcsán, ám belátható, tök méltatlanok arra, hogy több szó legyen rájuk vesztegetve.

Konklúziónak tehát legyen annyi elég, az egész bagázs úgy, amint van a lehető legjobb úton halad afelé, hogy bebizonyítsák, a DAC-ot, mint futballfenomént, nem utolsó sorban Dunaszerdahely városát sokkal lejjebb is lehet süllyeszteni, mint amilyen mélyen a bányabéka segge alatti tartományok vannak.

A Felvidéki Harcosok pedig jogos méltatlankodásuk közben azért jól tennék, ha belegondolnának, annak idején milyen szolgalelkűen aláztak meg másokat , vélhetően ugyanannak a társaságnak az ösztönzése nyomán, amelynek tagjai most a változatosság kedvéért jelképesen velük törölték föl a koszos padlót…

Bizony-bizony, fijjug, így megy ez…!