Állampolgársági petíciópara

Ardamica Zorán | 2011. augusztus 10. - 14:21 | Vélemény
Úgy tűnik, nem sikerült kiprovokálnom az MKP csúcsvezetését legutóbbi írásommal (nem mintha reménykedtem volna benne...), hogy vagy vállalják fel ők is a kérvényezett magyar állampolgárságukat, vagy ha nem kérvényezték, akkor a nem kérvényezés tényét, amely egyes nemzetileg hangolt helyeken lassan már felér egy hazaárulással, de egy nemzetárulással egészen biztosan...

Mondjuk, bármilyen szépeket is fogalmaz a Felvidék.ma (elfogulatlan, független...) portálon Oriskó Norbi a lelkesen meginterjúvolt Toroczkai visszatéréséről a Felvidékre helyszíni tudósításában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom rendezvényéről, a közismerten irredentizmustól, rasszimustól (Vona aranyosan mosolygott, mások is kitettek magukért), de minimum álmodozó és műveletlenségen alapuló magyarkodástól (hun-magyar rokonság stb.) bűzlő Magyar Sziget szellemiségéről („örömteli gyermekarcok”...), attól még normális ember ott csak akkor hangoztatná, hogy ő bizony nem kér magyar állampolgárságot külhoni magyarként (Oriskó vajon kérte?), ha éppen hirtelen meghalni készül, vagy legalábbis imádja, ha karikás ostorral csattogtatják véresre a seggét...

De vissza a témához: Komáromban helyi civil társulások (Egy Jobb Komáromért [erősen emlékeztet a név a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevére, vajon miért?], T.Ü.Kör, Magyar Megmaradásért Mozgalom) az MKP ifjúsági tagozatával karöltve aláírásgyűjtést kezdeményeztek a kettős állampolgárság ügyében.

2010. májusának végén fogadta el a szlovák parlament azt az egyébként mélységesen szégyellnivaló és antidemokratikus törvényt, amelyre fenti szervezetek imígyen reagáltak. Most! Nem tudom, olvastak-e azóta némi kis sajtót, illetve aludtak-e némi kis téli álmot, mindenesetre az időzítés olyannyira zseniális, mint januárban kimenni cseresznyét szedni (tudom: sál, sapka...) Egy törvény nem akkor kezd rossz lenni, kérem szépen, amikor alkalmazni kezdik, hanem már akkor, amikor elfogadják. (Sőt olykor korábban, már a javaslat stádiumában, amikor még nem is törvény...) Ha ma per exemplum elfogadnák, hogy 10 év múlva kitelepítenek az országból minden szőkét és kopaszt, nem tíz év múlva kellene tiltakozni, ugyebár. Erre ne is fecséreljünk több szót...

További kellemetlen, dilettantizmusról árulkodó tény (támadási felület az ellenzőknek!), hogy a kezdeményezés civil volta (hiszen láthatóan annak szánták), s így a benne részt vevő civil szervezetek apolitikus, vagyis civil jellege is kérdéses. S ezzel ki lett a dolog polgári oldala herélve. Egyrészt, mert maguk közé vettek egy politikai képződményt, a Via Nova ICS-t, másrészt, mert a petíciós bizottságban ott ül egy pártelnök. Aki történetesen érintett. És éppen ez a harmadik szerencsétlen körülmény. Berényi hangoztathatja ugyan, hogy magánemberként vesz részt a bizottság munkájában. De nehezen feledhető, hogy a petíció politikai ügyre vonatozik, a bizottságban más érintett politikus is ül (Gubík László és további Via Nova ICS-sek), hogy Berényi még aznap a sajtóban MKP-támogatást biztosított a petíciónak, és hogy mellékesen az MKP elnökeként is aktívan angazsálja magát és pártját a kérdésben. Lásd pártja honlapját, a sajtót, belügyminisztériumi beadványát a „feltehetően” horvátosuló Slota ügyében stb. Utóbbi amúgy egészen szórakoztató jelenete az állampolgársági esztrádműsornak, csak kár, hogy már majdnem magának Slotának a színvonalára kellett hozzá süllyedni. És kár, hogy a kettős állampolgárság egy harmadrangú esztrád nívójára züllött! Ez az egész olyan hatást kelt, mintha az MKP már minden lehetőséget kimerített volna, azaz tehetetlen lenne. Persze, e tények tükrében „polgári engedetlenségről” írni a nyilatkozatban kissé bizarr, hiszen nem polgári, hanem politikai a háttér. Pedig én – szigorúan magánemberként – szívesen elhinném, hogy alulról szervezik az ügyet.

A műkedvelőkre valló körülmények ellenére a petíció szövegében személy szerint kifogásolni valót hirtelenjében nem találtam. (A csatolt nyilatkozatot nem kívánom kommentálni.) Jó szervezéssel talán a kezdeményező, helyi érdekeltségű, országos hálózattal nem rendelkező társulások is támogatottságot szerezhetnek neki. Hogy esetleg legyen némi súlya.

Viszont nem ártana, ha a kormány és a koalícióban ülő Híd szintén észrevenné – rossz idők járnak mindenféle értelemben –, vége a nyárnak és akkora a jogos elégedetlenség, hogy lépni szükséges az ügyben. És végre komolyan! (Ez az egész olyan hatást kelt, mintha a Híd már minden lehetőséget kimerített volna, azaz tehetetlen lenne.) Bugár pártelnökként, Chmel pedig kormányalelnöki kompetenciáinál fogva sürgősen kénytelen lesz kitalálni és partnereivel elfogadtatni egy normális, Európa-kompatibilis megoldást, különben súlyos szakmai-politikai és erkölcsi kérdésekkel néznek majd szembe... Mert bárhogyan minősíthető a komáromi kezdeményezés, mégiscsak a koalíciós többség jogosítványa (ez estre vonatkozóan megkockáztatom: kötelessége) a törvénymódosítás. De legalábbis egy ilyen irányú érdemleges, komoly kísérlet.