Gubík egy dilettáns közszereplő, avagy “csak” egy médiahacker?

Nem tudni, együgyű ember-e az uborkaszezon szlovákiai magyar hőse, Gubík László. Az „újszülöttek“ épülésére, ő az a vidéki (szlovákiai magyar) politikus (MKP-elnök Léván), aki hetekkel ezelőtt sajtótájékoztatón harangozta be, hogy magyar állampolgárságért folyamodott.

Állítólag meg is kapta, ám nem hajlandó lemondani a szlovák állampolgárságáról sem. Ezért egyszersmind kilátásba helyezte, ha a vonatkozó szlovák jogszabály értelmében el is veszítené szlovák állampolgárságát, jogi úton perli azt vissza. Bizonyítandó, hogy a szlovák állampolgársági törvény alkotmányellenes...

Oké, lélegezhettünk volna föl, végre akadt a gáton egy tökös fickó, aki időt, energiát nem kímélve megszívatja és megalázza az illetékes szervet.

Igen ám csakhogy az „ügyet“ egészen más irányba fordította Gubík, mint ahogy az részéről logikus és kvalifikált cselekmény lett volna.

Ugyanis szintén a napi sajtóból értesülhettünk arról, hogy Gubík előre megfontolt szándékkal nem küldte vissza, vagyis kitöltetlenül küldte vissza azt az illetékes szerv által neki címzett nyomtatványt, amelynek a jelenleg hatályos szlovák állampolgársági törvény szellemében konyhanyelven az a címe, hogy a „szlovák állampolgárság elvesztésének bejelentése“.

Automatikusan adódik tehát a kérdés, hogyan akarja ezek után most már jogi úton visszaperelni Gubík az állampolgárságát. Ha maga utasította el a fellebbezés lehetőségét. Azzal, hogy mintegy agresszív kismalacként, csak azért sem volt hajlandó végrehajtani az állampolgársági jogszabály diktálta aktust. Amelynek végrehajtása épp arra szolgáltatott volna jogalapot, hogy bírósági úton harcoljon egy alkotmányellenes törvény ellen.

Ilyesmit, ugye csak egy dilettáns közszereplő csinál.

Mert, ha nem lenne dilettáns, tisztában kellett volna lennie az általa teremtett helyzet abszurditásával. Ha viszont esetleg, amint az hírlik róla, jogi tanulmányokat folytatna, és ennek ellenére nem tudja, merre hány óra, vagy, hol van észak jogilag, akkor valami nagyon szar oktatási intézménybe jár…

De jó, nem lehet mindenki született jogtudor.

Bár egy jogi ügyekben járatlan, ám éretelmes ember, ha jogvitát kezdeményez és nem csökötten ostoba, általában jogi tanácsot kér, esetleg ügyvédet fogad...

Vagy nem teszi, de akkor egyáltalán nem gondolja komolyan, hogy jogi úton akarja orvosolni az őt ért sérelmet. Gubík esetében azt, hogy alkotmányellenesen akarják őt megfosztani állampolgárságától.

A Gubík és a szlovák állam kvázi vitája jelenlegi stádiumában tehát joggal feltételezhető, hogy egy szimpla médiahack-kel állhatunk szemben. Amit, mármint a médiahack kifejezést akkor szokás használni, amikor át akarja verni valaki a médiát. Sőt, a közvéleményt. Mondjuk úgy, hogy elhint egy olyan sztorit, aminek ugyan van valóságalapja, ám számos valótlan, extrém elemmel is rendelkezik.
Ez esetben például Gubík, úgymond, magyar állampolgárságért folyamodik és egy extrém (értsd alkotmányellenes jogszabály) értelmében megfosztják szlovák állampolgárságától. Ő azonban tesz egy extrém bejelentést, nevezetesen, hogy mintegy Harry Potterként szembe száll a gonosz erőkkel. Ahogyan az a fantasyban szokott lenni… És nem ám úgy, amint azt egy civilizált, felkészült, mindenre elszánt civil tenné.

Szóval lehet, hogy meg vagyunk vezetve állampolgársági ügyben is? Tudatosan, vagy a dilettantizmus okán, egyre megy.

Személy szerint én igen óvatosan drukkolnék tehát annak az ún. civil kezdeményezésnek is, amely szeptember elsejére hirdetett “politikamentes” nagygyűlést a kettős állampolgárság, vagyis a magyar állampolgárság szlovákiai magyarok általi kérvényezésének ösztönzése jegyében a komáromi Klapka térre…!

És nem azért mert annyira beteg, avagy céltudatosan gonosz lennék, mint Ján Slota lakája, Rafael Rafaj. Hanem azért, mert utálom, ha a politikusok vagy kvázi politikusok az orromnál fogva szeretnének vezetni. Közben pedig találékonyság tekintetében a kutyám szügyéig sem érnek...