Fegyvert s vitézt éneklő pályaszéli nacionalisták - satöbbi

Kétségkívül némi port fölvert a Paraméter "komáromi nagygyűlésről" közzétett tegnapi online-beszámolója.

Jellemzően szélsőjobb színezetű kommentekkel hadonászott miatta több olvasónk. Jobbára, ugye maguk a „sértettek“. Értsd, az esemény kezdeményezői, közvetlen résztvevői, az átvert naiv „hívőkig” és hivatásos pártolókig bezárólag.

A szóban forgó köztéri megmozdulást egyébként hivatalosan civil szervezetek hirdették meg augusztus közepén, tiltakozásul a magyar honosítási jogszabályra annak idején Robert Ficóék által revansként elfogadott szlovák állampolgársági törvény ellen.

A tiltakozás azzal a kinyilatkoztatott szándékkal szerveződött, hogy tömeges “civil“ igényt prezentálva, minél nagyobb társadalmi nyomást generáljanak annak érdekében, hogy a szóban forgó törvényt, úgymond az európai standardhoz igazítsák a szlovák parlament mostani képviselői. Konkrétan úgy, hogy senki ne vessze el miatta szlovák állampolgárságát, ha idegen állampolgárságot szerez. E célból egyúttal aláírásgyűjtés indult, ami jelenleg is folyik.

Nos, kár hogy a rendezvény fölkent dramaturgjai, akarva vagy akaratlanul, tökmindegy, olyan hangulatot teremtettek a komáromi Klapka téren, amely egészen biztosan sokkal inkább akadálya lesz a nemes célok megvalósításának, mintsem hatékony elősegítője.

Erről szólt különben az inkriminált beszámoló, amitől képletesen kinyílt a bicska egyesek agyában…
Egyéb sajtóorgánumok vonatkozó tudósításaiban is közölt, ezért ellenőrizhető tények fölsorolásán kívül a mi hangulati elemeket is érzékeltető szövegünk, nem kevésbé pedig a helyszínen készült fotóriport egyértelműen bizonyítja, hogy a tiltakozó megmozdulás sokkal inkább holmi nagy felvidéki magyar nemzetébresztésről szólt, mintsem arról, hogy össztársadalmi nyomást gerjesztve és fölmutatva kényszerítse a hivatalos szlovák politikát egy Szlovákia valamennyi állampolgárára veszélyt jelentő, abszurd jogszabály megreparálására.

És ez akkor is így van, ha mintegy díszítőelemként két liberális szlovák értelmiségit, nevezetesen Grigrorij Mesežnikovot és Miroslav Kusýt sikerült beterelni a Klapka téren teremtett jelképes mélynemzeti magyar erdőbe…

Miközben nevezettek elegáns, mértéktartó, európai rangú szónoklatai előtt és után igenis volt kirekesztő hőbörgés, autonomista ködszurkálás, valós és vélt nemzeti sérelmeknek számonkérése, meg persze átlátszó pártpropaganda is.

Vagyis ahány felszólaló volt, annyi sütögette a saját politikai pecsenyéjét, egy talán az eseményt is jellemző képzavarral szólva, a tömegpszichózis gerjesztette szimbolikus parázson…

Semmi kétség, a tömeg jó része annak rendje-módja szerint beszopta a műsort. Tökéletesen megfeledkezve arról, hogy valójában miért csábították a térre.

Mégpedig annak ellenére, hogy az alkalmi „díszszlovákok“ szerepére kárhoztatott Kusý és Mesežnikov jóindulatúan figyelmeztettek: egy Szlovákia állampolgárait en bloc veszélyeztető, ráadásul a köztársaság alkotmányával vélhetően összeegyeztethetetlen jogszabály megváltoztatásának kikényszerítése csakis és kizárólag a szlovák és magyar demokraták összefogásával lehetséges!

Erről és nem másról szólt a Paraméter csütörtöki tudósítása. Amely, amint ez általában lenni szokott, zsigeri gyűlölködést váltott ki egyesekben. (És vált ki ennek a cikknek az olvastán is!) Az agyatlan pártkatonákban, a világ- és nemzetmegváltásban utazó mutatványosokban, csökötten fegyvert s vitézt éneklő pályaszéli nacionalistákban, félművelt tahókban és talán némely jóindulatú naiv emberben is. Mint általában a rendszerváltás óta eltelt két évtized során mindig, ha a Szlovákiában élő magyarok érdekérvényesítésének mikéntje volt a vita tárgya. Különös tekintettel az olyan időszakokra, amikor nem csupán egyetlen párt politikusai ácsingóztak a választók szimpátiájára...!

Hát nem sajnálatos?