Magyarkártya-trükkök

Az is holtbiztos, hogy ettől Magyarország szomszédállamaiban megint akut magyarveszélyt orrontanak majd a nacionalisták.

Nem lesz minden szomszédállamban azonos fokú a vonatkozó hisztériakeltés. Attól függően fertőzi majd a közéletet, milyen haszonra utaznak a politikai kalandorok.

Abban biztosak lehetünk, hogy Szlovákiában lesz a legintenzívebb a cirkusz.

Senki ne vegyen viszont mérget arra, hogy a hungarofóbia szlovák főkolomposa, Ján Slota mutatványa lesz majd a főműsorszám. A hungarofób főkolompos címért ugyanis ringbe száll majd az exkormányfő, Robert Fico, a farzsebében lakó paranoid, magyarfaló „történésszel”, Dušan Čaplovičcsal együtt. De a szlovák kereszténydemokratáknak (KDH) meg a jelenlegi szlovák külügyér, Mikuláš Dzurinda pártja (SDKÚ) számos politikusa is tud akárhány magyarkártya-trükköt.

Lesznek pofozógépek is. Az egyik a Magyar Koalíció Pártja lesz. A párt politikusai, elnökükkel, Berényi Józseffel az élen önként és dalolva már most jelentkeznek az első látásra hálátlannak tűnő szerepre. Ők azonban tudják, a pofozógép-szerep egy porondon, vagyis parlamenten kívüli párt politikusai számára korántsem hálátlan. Majdnem az egyetlen hatékony módja ugyanis, hogy a publikum (a lehetséges választók) látókörébe kerüljenek. Így legalább reménykedhetnek, hogy megsajnálják őket. Egyébként miért tolná Berényi magából a napvilágra már most, hogy mekkora királyság a hatuma kolóniák választójoga…?

A másik pofozógép-szerep a szlovákiai magyarokra lesz majd rásózva. Holott a normális közemberek zöme egyáltalán nem Dózsa György unokája, ezért jobbára abban érdekelt, hogy hagyják békén. Ezzel szemben az itthonról és Magyarországról is gerjesztett hungarofóbia jelképes lángnyelvei óhatatlanul megpörkölhetnek, és meg is pörkölnek majd minden egyes önmagát egyszerűen csak magyarnak érző és a  magukat büszkén magyarnak valló közembereket is.

Ezért, aki azt hiszi, hogy ettől majd még keményebb magyarokká válnak, mert szenvedni jó, az ostoba, aljas vagy beteg. Merthogy elkerülendő a pofonokat, a valós vagy vélt kiszolgáltatottságot, vagyis a szenvedést, előbb-utóbb a menekülés jut majd eszükbe. És esetleg Magyarországra „dezertálnak”. De az önkéntes beolvadást, asszimilálódást is választhatják! Következésképpen pedig legalább annyira megtizedelődhet és lefejeződhet a szlovákiai hatuma közösség, amennyire a második világháború után történt vele…!

Főleg ezért kellene a szlovákiai hatumáknak kellő mértéktartással viszonyulniuk a politikai haszonszerzés céljából folyó honosítási, és választójogi játszmákhoz, amelyekbe a nemzetegyesítés lózungjával csábítják őket.

És persze azzal is számolniuk kellene, nehogy kivívják az „anyaországi” adófizetők ellenszenvét, utálatát… Ha ugyanis netán elkerülte volna a magyarországi választójogért vakon fenekedő hatumák figyelmét, jó lesz tudatosítaniuk, a közvélemény-kutatók legutóbbi felmérései szerint a magyarországi adófizetők többsége nem tartja indokoltnak, sőt, kifejezetten ellenzi, hogy hatumák döntsenek a sorsukról. Olyanok, akik külföldről, pályaszéli jöttmentekként, legfeljebb közvetve viselik döntéseik következményeit.

A kommentár megjelent az Új Szó hétfői számában is.