Rózsika esete a perspektívával

Ardamica Zorán | 2011. szeptember 6. - 16:07 | Vélemény
Imádom Hoffmann Rózsát, amiért képes folyamatosan témával ellátni... Még ha ezzel minden áldott alkalommal a tébolyba kerget is...

Ha így folytatja, s kitölti mandátumát, annyi cikket hozok össze róla, hogy kis szerkesztéssel kiad egy teljes monográfiát! Sajnos másra viszont nem képes, az oktatási tárcát vezetni meg aztán fokozottan nem...

Ismét a figyelem középpontjába került ő és kijelentése, mely szerint itthon maradási szerződést kötne a felsőoktatásba felvételizőkkel. Eszerint a végzős x időn belül nem távozhatna külföldre dolgozni, mert a magyar társadalmat kellene építenie. Egy tanévnyitón így nyilatkozott: „Ha az állam milliókkal támogat egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz.” Ha pediglen elmegy az illető, fizessen. Vagy ha nem fizet, körbefalazzák a nemzeti közmunkások...

Demagógiából jeles. De mi is a gond az ötlettel? Minden. Úgy, ahogyan van, jól hangzó baromság. S ráadásul megvalósíthatatlan.

A röghöz kötöttség e formája a jobbágyrendszerig röpíti vissza az országot... Akarom mondani a hazát, illetve az országházat és alattvalóit... De minimum a kádári szocializmusba, amely ugyebár nem valósult meg, csak megpróbált megvalósulni, de az országgal együtt belebukott, mint Hoffmann az oktatási reform koncepciójába (fog). Elnézést a tautológiáért, ám Hoffmannt csak Hoffmannal lehet körülírni, önmagát definiálja, mint ahogyan a létező szocializmus tette, amikor nem igazán létezett. Csakhogy ez a gondolat még a cuciban is jobban működött, hiszen az állam akkor a bányászokat, katonákat, rendőröket tudta foglalkoztatni. Ráadásul elég jó pénzért. Aláírták a 10-15-20 évet, és ha melóztak, gazdasági biztonságban voltak. Nagyobb biztonságban, mint mások. Szeretném én látni végre azt a beígért egymillió munkahelyet – vajon elég lenne a következő 10 évben végzettek számára? Ma nincs meló. Pénzért meg végképp nincs. Ha volna, nem kellene senkit itthon maradásra szerződtetni...

Gazdaságilag ugyancsak nonszensz az ötlet, mert minek üljön itthon valaki éhbérért, alig adózva a közösségnek, ha odakint a messze távolban többet kereshet, s többet hozhat haza fogyasztásban, adóban. Szakmai presztízsben – nem utolsó sorban...

S mennyibe kerül majd módosítani számos vonatkozó törvényt? Például arról, hogy hány éves koromig kérheti az állam a visszafizetést. Hogy ha 58 évesen lelépek az éhhalál elől, akkor is kell-e még fizetnem. És majd a nyugdíjból is levonhatják-e. Vagy arról, kapok-e segélyt akkor, ha nem megyek el külföldre dolgozni, hogy ne kelljen fizetnem semmit, itthon viszont nem lesz állásom. Vagy ha nem fizetek, akkor melyik börtönbe zárnak, s ha bezárnak, az olcsóbb-e, mintha nem zárnának be... Meg ilyenek. Mi mibe kerül? Megmondom, mi mibe kerül. Pénzbe. Sokba. És minden.

Alapjogaim szempontjából is hülyeség ez a felvetés. Miért nem inkább az útlevelét vonják be a diáknak? Ja, már van ez a fránya schengeni övezet? Szori. Akkor mégis marad a börtön, hogy ne szökhessek nyugatra? Vagy keletre? (Utóbbi azért már gáz...) Nem kóser, hogy csak akkor tanulhatok, ha fizetek. S jelenleg jogellenes, ha jól értelmezem a törvényt. Esetleg kérdezzek rá az AB-nál (gyk. Alaptörvény-bíróság...)? Vagy azért kell fizetnem, hogy tanulhassak, amihez jogom van, vagy azért, hogy külföldön vállalhassak munkát, amihez szintén jogom van. Most akkor melyik törvény van érvényben és melyik nincs? Vannak egyáltalán jogaim? Ja persze, jogom van, nekem és a szüleimnek is egy vagy több életen át adót fizetni. Abból van az oktatási rendszer, meg Rózsika bére. Vagyis akkor hányszor fizessem ki azt a kurva sulit?

A filozófiával is van némi probléma, kedves Rózsika néni. Hiszen nem az állam támogatja milliókkal a képzést. Az államnak (a vas és acél országa) ugyanis egy megveszekedett vasa sincsen. Az adófizetőknek (pl. nekem és a szüleimnek) viszont van, azt szedte be állam bácsi adó címén. Azzal pedig nem az állam támogat engemet, hanem én az államot. Hogy legyen mit szolidárisan elosztania, például képzésre. Nem könyöradományt vagy napszámot kapok az államtól, hanem a törvény által garantált jogos részemet. Vissza. Illetve hát ezek szerint nem.

Meg aztán vannak mindenféle vállalásaink a külföld felé... Mindenféle kölcsönösség az oktatásban. Megy a magyar, jön a külföldi, azonos körülmények az EU-ban, azt kapják itt, amit mi ott, miegymás... Már látom, ahogy a magyar ifjúság felkerekedik, felcsap vándordeáknak, s fütyörészve elindul Európa nagy egyetemei felé a rongyos kis bocskorában, rongyos kis neolatin tudásával. (Általuk híres e föld...) Ahol aztán majd ingyen tanul. Vagy ha nem ingyen, akkor pénzért. Mert ha már hitelt vesz fel tanulásra, akkor a két lehetőség közül vajon melyiket választja az épeszű hallgató?

1. Pénzért, itthon, a világon alig ismert és elismert suliban (a legjobb 500 között hány magyar van, kettő?), amelynek diplomájával lehetetlen elhelyezkedni (tisztelet a kivételnek).

2. Pénzért, külföldön (ugyanúgy pénzért, mint itthon), a világon ismert és elismert suliban, amelynek diplomájával el lehet helyezkedni, sőt aztán még a diákhitel is törleszthető az ottani keresetből.

Fordítsunk a leányzó fekvésén: Mi lenne, ha mondjuk, inkább az állam fizetne a diáknak, hogy Magyarországon tanuljon? De minimum adna majd neki állami szektorban melót, a melóért meg jó kis fizut. Vagy pörgetné a gazdaságot, hogy a magánszektorban legyen elegendő lehetőség, fejlődés, hozam, foglalkoztatás, miegymás... Nem kellene senkinek 19 évesen szerződésben eladnia magát egy életre rabszolgának...

Tessék mondani, Rózsika néni, Bakos-szótár megvan? Mit is jelent az a szó, hogy perspektíva? No, aztat tessék nekünk teremteni (mármint az államnak, ha már van... a pénzünkből), nem pedig huhogni a bársonyszékből. Mert még valaki visszazavarja francia-oroszt tanítani, oszt akkor meg tetszik inni a levét annak, amit épp most tetszik kifőzni... Ez is egy reális perspektíva!