Egy elmaradt meccs margójára

Buchlovics Péter | 2011. szeptember 18. - 13:53 | Vélemény
Szerencsétlenkedés felsőfokon, avagy, ki az, aki nem akar és ki kivel nem akar focizni, de hogy miért, azt juszt se tudjuk meg. Echte szlovák-magyar viszony.

Nem lesz szlovák-magyar kormányközi futballmeccs Párkányban, Dzurinda nem szorongatja majd Orbán Viktor kezét, nem vigyorognak majd országos politikusok a kamerákba a Mária Valéria híd újjáépítésének 10. évfordulóján, a nagypolitika tüntetőleg távol marad a jövő hét végén zajló ünnepségsorozattól. Párkány városa szervezte volna ugyan a mérkőzést, de itt és most le kell hűtenem az olvasó kedélyét, a párkányiak zömének a háta közepére sem hiányoztak és hiányoznak a nagykutyák odafentről, érkezzenek akár az egyik, akár a másik oldalról.

Hogy miért nem, annak indoklása inkább egy gazdasági-szociológiai tanulmányba kívánkozik, egyszerűen elegük van a szlovák-magyar viszony elfajulásából, a nagypolitika ígérgetéseiből, a harminc százalékos munkanélküliségből, de legfőképp abból, hogy a híd kapcsán egyfolytában csak a sikertörténetet erőlteti mindenki, de önmagában a híd léte hangyafasznyit sem segít rajtuk, vagy még annyit sem.  Ettől még munkájuk továbbra sincs, a Suzukiba nem mehet mindenki, a híd turisztikai pluszpont, idegenforgalmi szempontból segített ugyan Párkányon, de komolyabb gazdasági hozadéka nincs, ezt már akkor is tudták, amikor megnyitották. Meg aztán nem mehet mindenki büfés kisegítőnek, konyhalánynak, medencetakarítónak, pincérnek és pizzafutárnak, ha neadjisten valaki úgy gondolná, hogy Párkány éljen csak meg szépen a turizmusból. Nem beszélve a környező falvakról, melyek állapota inkább egy rezervátumhoz hasonlít, és ahonnan tömött buszokkal járnak be „aláíratkoznya” a szociális és munkanélküli segélyen élők. Ezeknek az embereknek tehát nem ajánlatos hurráoptimista dumákat nyomatni, mennyekbe dicsérni a hidat, mert elküldenek melegebb égtájakra, seperc alatt.  Nem azért, mert nem szeretnék és nem éreznék magukénak a Mária Valéria hidat, hanem azért, mert az országos politika a hídon kívül eddig sem tett értük semmit és ahogy innen kinéz, nem is fog.


De vissza erre a szerencsétlen, meg nem valósult meccsre.  Ján Oravec polgármester a keddi önkormányzati ülésen mondta el, hogy mennyire nyögvenyelősen szerveződött ez a találkozó, és milyen felesleges köröket futott a város annak érdekében, hogy a szlovák és a magyar kormányt legalább a párkányi stadionban helyzetbe hozza. A történet kínos, idétlen, erőltetett és geil, végeredménye pedig nulla – egy az egyben a magyar-szlovák viszony leképeződése.


Oravec elmondta, hogy Orbán Viktorral sikerült kapcsolatba lépniük, de a magyar miniszterelnök csak annyit közölt, nagyon sajnálja, nem tud eljönni. (E sorok írójának viszont másfél héttel ezelőtt úgy válaszolt írásban a miniszterelnöki hivatal, hogy a meccsről egyáltalán nem tudtak, konkrét kérdésemre pedig, hogy a magyar kormányfő miért mondta le a részvételt, a titkársága nem válaszolt).

Oravec tájékoztatása szerint Dzurinda titkárságát is felhívták, ahonnan szintén csak egy lakonikus, a részvételt lemondó válasz érkezett, annak ellenére, hogy a meghívót másfél hónapja elküldték neki.
Viszont a szlovák külügy egyúttal közölte, hogy Dzurinda szívesen találkozna Martonyi Jánossal Párkányban október kilencedikén, vagy legalább Németh Zsolttal, az országgyűlés külügyi bizottságának elnökével. Erre viszont a polgármester lepődött meg, vajon miért nem szólt erről a szlovák külügy Párkánynak, október első hétvégéjén ugyanis Párkányban Simon - Júda vásár van, a várost lezárják, az nem olyan egyszerű, hogy pont ekkor a két külügyminiszter itt furikázzon és találkozzon. Erre fel a szlovák külügyminiszer titkársága  lepődött meg, úgymond velük senki sem közölte, hogy október kilencedikén vásár van Párkányban…. Pazar, milyen jól működik a kommunikáció Párkány és a kormányzatok közt! De haladjunk tovább.


Bugár Bélát is megkeresték, aki a parlamenti ülésektől tette függővé, hogy a jövő héten mikor tudna lejönni a Hídünnepre. Sőt Rudolf Chmelnek is küldtek meghívót, onnan egyelőre nem érkezett válasz. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Maximum egy szánalmas félmosolyt és azt, a legszebb az egészben, hogy az országos sajtó most azt írja, a kormányoknak fogalmuk sem volt erről a jövő heti futballmeccsről, Párkány viszont azt állítja, időben elküldék az írásbeli meghívókat, az eredeti, 2001-es vendéglista alapján, és többször telefonáltak az illetékeseknek, hogy legalább jelképesen focizzanak egyet a Mária Valéria híd tiszteletére.


De persze nem lesz meccs. Ján Oravec azt is megemlítette, hogy Ivan Gašparovič államfő Esterházy Jánosra tett idióta megjegyzései is közrejátszottak abban, hogy mindenki lemondta a részvételt. Ezt valószínűnek tartom, de a végeredmény szempontjából mindegy. Most utálkozás és dackorszak van, ellenségmanifeszt. Hazug viszony. Mint ahogy hazug volt az a hurráoptimizmus is, amikor a nagypolitika a Párkány és Esztergom közti hídon nyalta-falta egymást. Hazug kellett, hogy legyen, ha mára ide jutottak. S hogy visszavonatkoztassak a párkányi emberekre, örültek és örülnek a hídnak, de 10 év alatt bebizonyosodott, hogy ők csak lelkendező kulisszának kellettek ehhez az erőltetett sikertörténethez. Úgyhogy bánja a fene ezt az elmaradt meccset. Senkinek sem hiányzik, és nem is lett volna hiteles a nagy bratyizás.