A szlovák Superman, avagy a görögök is zsidók

Két lehetséges verziót vázolok föl a legalább négy közül az aktuális szlovákiai kormánybuktatásra. Mindkét verzió ugyanazzal az eredménnyel végződik: az egyik, hogy az euró-mentőcsomagról megjjtett keddi szavazást Iveta Radičová kormányfő bizalmi szavazással köti össze.
Jelen állás szerint (hétfő 21:00 óra) a Richard Sulík vezette SaS (Szabadság és Szolidaritás) „elvileg“, mondhatni, utánam a vízözön alapon elutasítja az euró-mentőcsomagot, egyszersmind azt a kormányt is, amelynek a tagja.

A másik verzió, hogy Iveta Radičová nem köti össze az euró-mentőcsomagról szóló szavazást a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvánnyal, mégis megszavazza azt a parlament. Mégpedig az ellenzék, azaz a Robert Fico fémjelezte Smer-SD parlamenti képviselőinek segítségével.

Előbbi esetben is az SaS kezében marad a Fekete Péter, amint az utóbbi esetben is.

Következésképpen előrehozott választások lehetnek.

Akárcsak legutóbb, amikor a fundamentalista KDH-nak köszönhetően (Kereszténydemokrata Mozgalom), kényszerült a szlovákiai politikai „elit“ előrehozott választásokra. Csak azért, mert az ájtatoskodó csökött hívő politikusok akarata ellenére nem volt hajlandó lefeküdni a szlovák kormány a Vatikán ideológiai és gazdasági követeléseinek. Értsd, nem volt hajlandó a polgári társadalmat a vatikáni főpapok kénye-kedvének kiszolgáltatni. Sem ideológiailag, sem pedig gazdaságilag.

Most ugyanez a helyzet, csak pepitában. Épp olyan hülyeség arat most is, mint annak idején.

Az euróövezet (euró-mentőcsomag) stabilizálása nem arról szól, hogy Miátyánkot imádkozzanak-e reggelente az iskolákban vagy hittant oktassanak az egyszeregy helyett. Az eurózóna megmentésére befizetendő nemzeti (állami) „tagdíjnak“ nem az a lényege, hogy ideológiai alapon keressen magának egy aktuális segget az országot reprezentáló kormány…

Az euró-mentőcsomag arról szól, miként úszhatja meg az eurózónába tartozó valamennyi ország azt a szívást, amit például Magyarország jelenlegi vezetői kizárólag azzal képesek maszkírozni, hogy a kommunista Futrinka utcáról rizsálnak a köznépnek. Pedig tudniuk kellene, hogy pár hónap és úgyis beszarik a Mazsola… Vagyis, ha tetszik, ha nem, rá kell jönniük a zembereknek, hogy nem létezik olyan fizetőeszköz, amit nemzeti virtusnak hívnak…

Úgy tűnt eddig, Szlovákiában nincsen mérvadó politikai grupp, amely a fenti evidenciákkal ne lett volna tisztában. Egészen addig, amíg egy önmagát tök racionálisnak és piacorientáltnak hirdető, gazdasági íkúbajnok, sőt, superman, (Richard Sulík) észre nem vette, hogy a három éves gyermekek intelligenciahányadosával megvert plebsz (választópolgár) nem eszi meg a rizsáját. Mert például lófaszt értenek abból, amit hatalmi pozícióban művel ő (Richard Sulík) meg a csicskái. Holott, mivel olcsó megváltást árult, elhitték neki, hogy minden álmukat azonnal megvalósítja. A csodákra meg nem kell egy napnál többet várni… Ugyanilyen pofára esés jellemezte azt a kőkemény üzleti vircsaftot, ahol pedig elhitték, a kampányoló superman tényleg a falra mászik értük…

Ezért csökkentek Sulíkék választási preferenciái a béka segge alá!

Mármost ebből a helyzetből egy értelmes élőlény evidensen arra következtet, hogy valami nagyon el lett kúrva. Hazamegy, leszaggatja magáról a jelmezt a tükör előtt, és kimondja a szénégető után szabadon: hogyan lehettem ilyen faszén…?! Majd reggel bemegy „melóba“ (parlament, kormány) és elkezd legjobb tudása szerint dolgozni. De legalább gondolkodni...

Csakhogy Sulík és csapata nem így tett. Azon kezdtek agyalni, merre van a legkisebb ellenállás. És föltalálták a melegvizet: a köznép elemi ösztönére kell hatni, így válik belőle kritikátlan vevő. A zsigeri irigységről van szó. Meg, hogy olcsó legyen a sör… És ezért azt is beveszi, hogy a görögök miatt nem lesz az…

Egy ilyen üzenet kifundálásához viszont nem kell egy superman se, elég, ha elmész a legközelebbi csehóba, nulla perc alatt megtudod, hogy a görögök tulajdonképpen a rajtad élősködő zsidók…

Most bele lehet gondolni, érdemes-e egy képregényhőssel falra mászni…?