Mutyi szlovák módra

Miért és kik miatt bukott meg a Radičova-kormány? Azért fontos mérlegelni ezt már most a választási listák összeállításának küszöbén, és azért lesz szükséges vitatkozni rajta, meg komoly következtetéseket levonni, ha ismertek lesznek a 2012. március 10-re előrehozott választások eredményei, mert a politika igenis kollektív műfaj és a kompromisszumok művészete.
Akik ennek ellenkezőjét állítják és a politikai porondon fafejeket, képmutató moralistákat, csak a művészi benyomásra utazó népbutító ripacsokat keresnek, a józan együttműködést és az alkalmi kompromisszumkészséget pedig kollaborációnak, sőt árulásnak bélyegzik, azok igencsak nagyot tévednek. Sajnos, nem csak önmaguk kárára!

Mindenesetre tény, valamennyi parlamenti pártnak, vagyis a kormánykoalíció pártjain kívül természetesen az ellenzékieknek is megvolt a szerepe a kormánybuktatási tragikomédiában. Ahogy mondani szokás, nélkülük nem jöhetett volna létre a kormánybuktatási projekt. Lássuk be, a szlovákiai választópolgárok nélkül sem. Ők döntöttek ugyanis annak idején arról, hogy kiket és főként, miért választatnak, delegálnak érdekeik képviseletére a parlamentbe. Ha a választók is képesek hideg fejjel elgondolkodni azon, hogy mit csináltak, akkor jobban döntenek majd március 10-én. Vagy nem…

Van azonban addig még cirka öt hónap, amely időszak eseményei valamicskét segíthetnek a gondolkodó választóknak. A pártkatonákon és a tudatlanság meg a vonatkozó kritikátlanság okán ilyen-olyan nyájakban bégetőkön kivül…

Mindjárt az első mérlegelhető szempont: hogyan viszonyulnak a jelenlegi pártok pillanatnyilag a kialakult helyzet megoldási lehetőségeihez?

Ugyanilyen jelzésértékű, hogyan viselkedett az államfő, Ivan Gašparovič, amikor rájött – vagy megsúgták neki –, hogy közel hatéves regnálása óta egyetlenegyszer sem volt még alkalma akkorát mutyizni – tökmindegy, a saját zsebére-e vagy másokéra –, mint most. Rajta áll ugyanis, kik alkotják majd azt az ideiglenes kormányt, amelynek az országot a lehető legnormálisabb viszonyok között el kellene navigálnia az előrehozott parlamenti választásokig.

Ezt a tényt támasztja alá, hogy péntek délelőtt – miután találkozott a legnagyobb ellenzéki párt elnökével, Robert Ficóval (Smer)! – percek alatt kikosarazta Iveta Radičovát. Aki – megjátszott vagy csak tettetett naivitásból-e, egyre megy – azért járult gyanútlanul Gašparovič elé, hogy megbízást kapjon tőle a szóban forgó ideiglenes kormány vezetésére. Hát nem kapott. Sőt, az államfő a miheztartás végett sokatmondóan bejelentette – mondhatni, cinikus haszonelvűséggel az alkotmány vonatkozó rendelkezésére szigorúan szó szerinti, nem pedig, ahogy civilizáltabba helyeken szokás, tartalmi értelmezésére hivatkozva –, nem teheti meg a parlamentben megbuktatott kormány vezetőjévé Radičovát. És mivel úgymond, kormányától a parlament vonta meg a bizalmat, egy olyan pártszövetséggel kell megkeresni őt ma (hétfő), amely parlamenti többséget biztosít az ideiglenes kormánynak…! Ha pedig ez nem jön össze, mondta pénteken, ő majd – alkotmányos jogaiból kifolyólag – saját kénye-kedve szerint kinevez egy hivatalnokkormányt!

Mármost, ez utóbbi ötlet több kérdést is fölvet: Ki mondta Gašparovičnak, hogy ilyen álláspontra helyezkedjen? Ki fogja most a ceruzáját…? Vagy csak próbálkozott, hátha összejön valami biznisz? Mert van neki a kormányfői posztra való, mutyizásra kapható privát hivatalnokjelöltje? Vagy Ficónak van ilyen strómanja, csak éppen Gašparovičcsal neveztetné ki magának? Netán a Slota-féle nacionalisták – az SNS deklarálta egyedül, hogy hivatalnokkormányt kellene kinevezni! – utolsó kívánságát teljesítené az államfő? Vagy mindez egyetlen az ilyen helyzetekben gerjedő sok összeesküvés-elmélet közül…?

Na, ezeken a kérdéseken lehet elgondolkodni most, hogy ezerrel „kampánylani” kezdett körülöttünk. Azon kívül, hogy nem felejti el az ember, mely pártok – parlamentiek és parlamenten kívüliek – politikusai, pénzbehajtói, zsigeri lakájai és vakhitű drukkerei bontottak pezsgőt, amikor megbukott a Radičová-kormány.

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.