Csinovnyikhajok onomaszti(ká)ja

Ardamica Zorán | 2011. november 12. - 12:55 | Vélemény
Úgy tűnik, csak a kormány bukása és az új választási kampány kell/elegendő ahhoz, hogy a kulturális tárca nemzeti szabadságharcosai könnyen konfliktusba kerüljenek a kormányalelnök embereivel. Természetesen „magyar” ügyben. A táblatörvény hatályán kívül eső, „problémás” kisebbségi településnevek használatát szabályzó kormányrendelet ügyében.

(Margóra, mert ide tartozik: Amikor kormányalakításkor elhangzott a figyelmeztetés, hogy a kisebbségekre vonatkozó hatáskörök áthelyezése közvetlenül a kormányalelnökhöz talán csak addig lesz szerencsés, amíg az alelnök személye nem változik – már pedig nemsokára változik! –, e vélemény nem halgattatott meg.)

Ezek szerint a miniszter úr, Daniel Krajcer (SaS) egyrészt nem söpört eleget a háza táján (alkalmatlan alakokat hagyott állásban), másrészt nem annyira liberális, amennyire annak mutatta magát választói és a közvélemény előtt. Utóbbi talán riporteri múltjából kikövetkeztethető volt... Csakhogy mifelénk minden másképpen van, nálunk a kicsit nacionalista már demokrata, a kicsit liberális már túl liberális és a kicsit korrupt az igazságtevő... Szlovákia...

Talán nem feltétlenül az a legnagyobb baj, hogy a kultusztárca a kormánybukástól vérszemet kapó alkalmazottai, bérelt emberei a következő időszakra készülve-nyalva belekötöttek Chmelék tervezetébe. Hiszen az, ha nem most, akkor majd valamikor, valamilyen formában, egyszer, unokáink tán látni fogják, a jövőben mindenképpen le lesz nyomva a gigájukon. Kitartás kérdése. Nagyobb baj, hogy a vélt, sőt valós közvéleménynek, és az azt képviselő bohócoknak fekszik le az a hivatalnok, vagy szakember, aki meggyőződésből (ha ő maga ugyancsak híján van a toleranciának és józan megfontolásnak), vagy a megélhetésért szakmai érveket vet el a politika kiszolgálása érdekében. S hogy az ilyen mitugrász (banda) még tűzközelben van.

Hivatkozási alapnak ugyanis elfogadhatatlanok a Horthy-korszak és a magyarosítás évei. Ezek a településnevek ugyanis nem a Horthy-korszak fémjelzői, jobbára korábbiak, de még ha az adott időszakaszban születtek volna is, nem Horthy politikájának a szimbólumai. Ilyen alapon – kövessük a gondolatmenetet – minden olyan terméket, fogalmat, amely kapcsolatba hozható Horthyval, el kellene törölni a szlovák föld színéről. Elsősorban a fehér lovak tenyésztését kéne már végre betiltani, lásd korábban Svätopluk esetét. Kassát szintén le kellene rombolni, hiszen oda szokás belovagolni visszacsatoláskor...  E logika mentén csak a pokolba vezet az út. (Az akkoriban épült utakkal mi legyen?) A magyarosítás éveit pedig hagyjuk, mert a hivatalos szlovák történelemírás – kevesek kivételével – zömmel minden olyan időszakot a magyarosítás éveiként kezel, amelyikről eszébe jut, hogy kedve volna hozzá... Jobb esetben utánanéznek az urak, voltak-e már itt akkoriban magyarok, netán ugorok, akikre okkal, ok nélkül rá lehetne fogni az örök mumus magyarosítást... A magyarság számára pedig extra jó érzés, hogy épp a magyarok által és vegyesen lakott területek településeinek jutott bőséggel a magyarokkal nem feltétlenül szimpatizáló szlovák nemzetébresztők neveiből. És így már engedtük magunkat kiprovokálni, s ugyanolyan emocionális kérdésként kezeljük a problémát, mint a fentebb kritizált csinovnyikhajok (e szóösszetételt megrémálmodtam a minap, amikor egész éjjel munkahelyem folyosóin jártam egy papírköteggel irodáról irodára egészen hajnali ébredésemig).

Pedig most pont arra lenne végre szükség, hogy szakmai, objektív, netán tudományos szempontokat ne írhassanak felül kiválasztott, esetleg frusztrált és félművelt emberek irracionális érzelmei.

A minisztérium azt kifogásolja, hogy Chmel kizárólag nyelvészek és történészek véleményére támaszkodva készíttette el az anyagot, s nem konzultálta holmi kulturális minisztériumi hivatalnokokkal? Egyszerűen nevetséges és átlátszó. Hiszen melyik hivatalnok szakmai kompetenciája belepofázni a nála szakmailag felkészültebb emberek dolgába?! Mármint egy egészséges rendszerben...

Amíg az onomasztikát és a történelmet az említett csinovnyikhajok és (stílszerűen) a hosszú, izmos nyelvükre tapadt politikusok alárendelhetik a napi politikának és választási propagandának, konkrétan a kulturális, belügyi és oktatásügyi tárca kénye-kedvének, addig a működő demokráciát ugyanúgy (részben? vannak ennek fokozatai?) felfüggesztettnek tekinthetjük, mint Magyarországon, ahol a közterületek, kormányprogramok és részeinek névadási mizériája szintén nem csupán csámcsogásra alkalmas, lassan savanyodó babapiskóta, hanem erőteljes és finoman szólva is aránytalanságokat eredményező politikai PR-tevékenység.

(Mindenesetre a csinovnyikhajok a szlovák nacionalistáknak szánt gusztustalan gesztusukkal tettek egy óriási szívességet Bugárnak és Berényinek. Ilyen szépen ívelő magas labdákat ritkán kapnak az – ugor? – urak. Kíváncsian várjuk a leütések stílusát, erejét, időzítését, irányát stb. Ha már PR...)