Belügy, külügy, kampányügy…

Ardamica Zorán | 2011. november 21. - 14:42 | Vélemény
Ha a múltkoriban a kulturális tárca vérszemet kapott a településnevek ügyében, akkor most elérkezett az ideje annak, hogy a belügyminiszterből is kibújjék a szovjet típusú internacionalista paranoia. Mondom ezt annak kapcsán, hogy tárcája „illetékes” osztálya elkezdte megvonni a szlovák állampolgárságot az időközben magyar állampolgárságot szerző személyektől. Annak ellenére, hogy ők a szlovákról le nem mondtak, sőt kifejezték ama óhajukat, mely szerint kettős állampolgárok szeretnének lenni.

Persze, a törvény mindenkit magával ránthat… De ha már nincs koalíció, akkor már kampány van, s ha kampány van, akkor a KDH, Lipšic miniszter pártja valahonnan szavazókat kell szerezzen. És honnan, ha nem a nemzetice túlgerjedt akolból? Mintha a többiek foglaltak lennének…(?) Így aztán beszállt a nacionalista versenybe, ahogyan azt pártja, a szlovák politikai színtér legmegbízhatatlanabb (hosszabb távon az SaS-nál is megbízhatatlanabb) partnere minden adódó alkalommal rutinból, érdekből, sőt hirtelen-spontán önszorgalmi felindulásból megteszi. Pl. annak dacára, hogy eleddig mind az MKP, mind pedig a Híd természetes partnerként tekint rá… (Nincs túl nagy választék…)

Bármennyire nemes és jó szándékkal volna kikövezve az ide vezető út, a Fidesz-KDNP tandem kövezte azt türelmetlenségével. Ők helyezték a járdafelületbe a buktatókat. Beletessékeltek pár naiv, pár elvekkel rendelkező személyt és pár propagandafigurát a „közjogi nemzetegyesítésbe” – ami sajnos egyre inkább minősül a szimbolikus kirakatpolitika veszélyes és senkire igazán tekintettel nem levő módszerének, mint őszinte, közösségformáló és megtartó gesztusnak. Miután Lipšic szintén nemzeti hevületében föl nem foghatta, valójában Orbán kívánságműsorának szereplőjeként lökette be magát a kellékessel a poperettszínpadra”, kiváló marketingstratégiát adott az MKP kezébe. Berényi igazán megköszönheti neki.

Ezzel az állampolgársági mizériává fajult dologgal ugyanis simán végigkampányolhatják az országot: pártja és annak civilként eladható szatelitjei. Ráadásul igaza lesz – ha el nem ragadtatja magát… –, hiszen mindenki számára világos, hogy az alkotmánnyal látszólag ütköző törvény jogi interpretációjának áldozatai egy nem európainak és demokratikusnak tartható minisztériumi értelmezésből adódó, ocsmány buzeráció, sőt zaklatás, sőt ellehetetlenítés, sőt adott esetben akár az országból kiutasítás (ha nem kérnek tartózkodási engedélyt, amivel viszont új, idegen status quojukat ismernék el) tárgyaivá lettek degradálva. A belügynek így figyelmébe ajánlható: amennyiben történetesen valamely érintett majd annyira ragaszkodik szlovák állampolgársághoz, hogy egészen a kiutasításig kitart, lesz még ebből külügy is!

Bármennyire hallgat ma még a Híd (legalább is nem hangoskodik), neki majd nem lesz elég a verbális tiltakozás, neki „kormány”- és parlamenti pártként valami kézzelfoghatót kellene tennie. Hiszen kinek, ha nem neki? Minimum egyezséget kell kötnie ez ügyben jövendő – ? – koalíciós partnereivel, mely szerint kormányalakítás esetén – netán még korábban – változtatnak a törvényen, vagy legalábbis annak értelmezésén. Csakhogy láthattuk, az ilyen változtatáshoz kellő politikai akarat ma sincs, s ha a jövőben lesz, annak a Híd meg kell fizesse a „politikai piaci” árát. Vagyis egy alkutárgyat már most vesztett a Híd…

Viszont, ha még a kampány ideje során Bugáréknak sikerülne megoldást találni az állampolgársági törvénnyel sújtott személyek valós gondjaira, akkor kifoghatnák a szelet az MKP és sok nacionalista érvekkel is operáló egyéb párt vitorláiból.

Érdekesen indul a kampány, mondhatnánk, ha nem megint a szlovákiai magyar fizetné a számla egy – egyelőre még – ismeretlen nagyságú hányadát.