Egy kaszkadőr gatyamadzagján

Olyan hír ez, amit a hivatalból vagy zsigerileg kárörvendők némi tenyérdörzsölgetéssel, gúnyos vigyorral fogadhatnak. A politikailag semleges vagy apolitikus köznép pedig nyilván nem is igazán regisztrálj(t)a, mert nem érdekli az állami költségvetés meg a politikusok sem. És még ezek után rinyáljon valaki amiatt, hogy képtelenség társadalmi összhangot teremteni mifelénk. Már hogyne lehetne, például a legszebb öröm a káröröm, avagy az azt sem tudjuk, hol van észak szlogenjével...

Csakhogy sajnos mind a jelenlegi kormánypártokkal szemben utálkozókat, mind a politikától, politizálástól önmagukat elvből vagy a tudatlanság okán távol tartókat ugyanúgy sújtja majd az a gazdasági káosz, mint a jelenlegi kormány drukkereit, a gyakorló jobboldali politikusokat meg a kikupált közgazdászokat is. Új állami költségvetés híján ugyanis a költségvetési provizórium a 2011-re elfogadott költségvetés sarokszámai szerint szabja majd meg az állam, egyszersmind állampolgárai gazdasági lehetőségeit. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az 2011-es állami költségvetés 2010 őszén totálisan más világgazdasági helyzetben, ha úgy tetszik a világgazdaság válságának egy sokkal enyhébb szintjén született, mint amilyennel 2012-ben kell szembe néznie majd a március 10-i parlamenti választások után hatalomra kerülő kormánynak.Tekintet nélkül arra, hogy a Fico-féle baloldal vagy az eddig kormányzó jobboldali blokk politikusai alakítják majd meg.

Ilyen alapon, tehát Robert Ficóéknak elsősorban saját érdekükben kellene kiváltaniuk a vonatkozó parlamenti szavazás során az anarchista Matovičot és kollégáit. Vagyis a Smer-SD parlamenti frakciójának akkor is meg kellene támogatnia a jelenlegi ügyvezető kormány által előterjesztett jövő évre szóló költségvetés-tervezetet, ha egyetlen saját módosító javaslatuk sem kerül bele. Egyrészt, mert így nyilvánvalóan kevesebb pénzszórást irányozna elő, következésképpen több mozgásteret biztosítana számukra, ha esetleg kormányra kerülnének, mint a saját kötltségvetésük. Amely épp úgy a nyakló, vagyis fedezet nélküli állami költekezésre, a közpénzek felelőtlen eltapsolására lenne kihegyezve, mint akkor, amikor négy évig ők voltak kormányon. Ha viszont mégsem ők osztanák a lapokat az előrehozott választásokat követően, értsd, megint ellenzékbe szorulnának, az esetleges költségvetési problémákból következő megszorítások okozta balhét teljes egészében a jobboldali pártokra lehetne kenni.

Az efféle nem is konstruktív, hanem inkább a józanész diktálta ellenzéki cselekvéshez – mármint, hogy Fico a saját érdekében, populista felhangú ultimátumok nélkül támogassa meg a jelenlegi kormánypártokat – elsősorban államférfinak kellene lenni. De legalább a szavazás időtartamára nem szabadna az agresszív kismalacot alakítania az általa vezényelt parlamenti képviselőkkel együtt. Ellenkező esetben ugyanis tulajdonképpen semmiben sem különbözik Igor Matovič-tól és társaitól. Akik egyébként bármilyen tevékenységre alkalmasak lehetnek, csak épp a hivatásszerű parlamenti politizálásra nem. Ezért az egyedüli jó dolog abban, hogy idejekorán megbukott a Radičová-kormány mindenképpen az, hogy nem kell már egy olyan flúgos közéleti kaszkadőr gatyamadzagján himbálóznia, mint, amilyen Igor Matovič.

Az írás az Új Szó hétfői számában is megjelent.