A politikusok és az élet meg a versenyló…

Barak László | 2011. december 5. - 08:16 | Vélemény
Lánya szerint családjával együtt egy kis nyugalomra vágyik az a 99 éves rimaszombati néni, aki a sajnos egyelőre még hatályos szlovák állampolgársági törvény értelmében a múlt héten vesztette el szlovák állampolgárságát, mivel áprilisban kérvényezte, hogy aztán megkapja a magyart. Arról nem szólnak a híradások, mit kell ez alatt érteni. Mármint, hogy ilyen helyzetben nyugalomra vágyik valaki. Némi értelmezési fogódzót viszont mindenképpen jelent, amit még üzen a sajtónak nyilatkozó hozzátartozó: hogy miket beszélnek a politikusok össze-vissza, az csak egy dolog, az élet viszont más...!

Hát igen, sok-sok politikus már csak ilyen, jellemzően össze-vissza nyomják a sódert. Miközben a gondolkodni képes és hajlandó publikumnak olybá tűnhet, hogy a nyakló nélküli sóderoláshoz neki az égvilágon semmi köze nincsen. Merthogy az össze-vissza nyilatkozó politikusokat, mintha valami idegen bolygóról lőtték volna közéjük.

A 99 éves néni lánya száján is azért csúszhatott ki a másként, mint egyértelmű bírálatként aligha értelmezhető megjegyzés. Nyilván csak azért nem mondta az újságírónak, hogy hagyja békén anyukát és húzzon a vérbe az édesanyja sorsán nyerészkedni szándékozó politikusokkal együtt, mert volt neki gyerekszobája.

Kedves politikusok, jó tudni most így, amikor éppen „kampánylik“ itten, ezen a jobb sorsra érdemes provincián, hogy a még inkább jobb sorra érdemes választót egyáltalán nem szabad hülyének nézni. És ahogyan a megcélzott választóbázis nyilván egyáltalán nem boldog en bloc, ugyanúgy nem szenved tömegesen. Éli az életét saját belátása, lehetőségei szerint. És főleg nyugalmat akar. Annak ellenére, hogy van számos individuum, jellemzően a politikusok között, akik mindent megtesznek azért, hogy ide-oda terelgessék őt. Trükköznek ezerrel, esküdöznek neki életre, halálra, nemzetre, nyelvre, nemre, fajra, hogy csakis érte gályáznak, miközben sokszor akarva-akaratlanul a rovására…

Jó, legyen, hiszen végül is választási kampány van, választási listák épültek éppen. És ki kell most már rakni az árut a kirakatokba. Persze minden kirakatban a csak a legjobb, csak minálunk, csak most, neked és érted” lózungjaival. Ez így, ebben a formában egyébként természetesen nem annyira gáz, elvégre választani csak a közszemlére tett áruból lehet. Ha viszont jobbára bóvliból áll a kínálat, ha mégoly trendinek gondolt is a csomagolása, nem számíthat semmilyen kereskedés, ez esetben párt sem csúcsdöntögető forgalomra. A remélt rekordbevételről nem is beszélve. De akkor sem, ha a használt, ám fifikusan átcsomagolt kacatokhoz kap bónuszként a nagyérdemű, mondjuk, néhány attraktívnak tűnő szenvedéstörténetet: Esterházy-litániákat és -emléktáblákat garmadával, kitelepítési, anyanyelvi, állampolgársági, meg szociális golgotát. Ugyanígy adrenalinszint-fokozási céllal pedig valós vagy éppen kvázi sikersztorik valós vagy éppen kvázi héroszait: egy közepes futballistát, nyugdíjazott püspököt, a lakájsorba döntött magyarországi „közszolgálati” médiumok által futtatott, vagyis bulvárosított dalnokot például. No és, ami szintén nem semmi, pluszban egy versenylovat is…

Khm-khm, ha eddig nem lett volna világos, a Magyar Koalíció Pártja szombaton prezentált választási listájáról van szó. Hogy mi értelme van firtatni azt? Pofonegyszerű, hölgyeim és uraim: Amit olvasni tetszenek, egyike a szlovákiai magyar médiumoknak. Miért izgatná hát holmi matoviči választási lista a közírót. Kötelessége viszont foglalkozni egy olyan önmagát politikusai által az egyetlen (fajtiszta?) „felvidéki“ magyar pártnak deklarált társasággal, amelynek elnöke a minap nyilatkozta Magyarországon, hogy a szlovákiai parlamenti választásokon kizárólag a szlovákiai magyarokra számít… Teszi mindezt a közíró – mármint a törődést – pusztán jóindulatból. Többek között azért, hogy idejekorán világos legyen a szlovákiai és magyarországi politikusok számára is, mit gondol a lehetséges szlovákiai magyar választó a saját életéről meg a közéletről. Illetve róluk. Lássuk hát harmadszor is: egy kis nyugalomra vágyik. Másrészt pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy miket nyilatkoznak a politikusok össze-vissza. Amint azt is tudja, a sóderolás csak egy dolog, az élet viszont más…

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.