Mit nem beszél az a színész?

Barak László | 2011. december 19. - 08:54 | Vélemény
„Gál Kinga (Fidesz) és Bauer Edit (MKP)  néppárti európai parlamenti (EP) képviselő meghívására a szlovák állampolgárságától megfosztott szlovákiai magyar színészt, Boldoghy Olivért látta vendégül az EP kisebbségügyi munkacsoportja, csütörtöki strasbourgi ülésén. Boldoghy Olivér előadásában felhívta a figyelmet az állampolgárságától megfosztott szlovákiai polgárok abszurd helyzetére. Szavai szerint "békés, csendes, kulturális népirtás zajlik Közép-Európában" – tudhattuk meg a minap a Magyar Távirati Iroda (MTI) vonatkozó brüsszeli tudósításából.

Arról nincsenek konkrét információk, hogy a hír olvastán azonnal szükségállapotot hirdetett volna a szlovákiai magyarság en bloc. Csak annyi biztos, hogy e sorok írójának közvetlen és tágabb környezetében – értsd, a dunaszerdahelyi járásbeli Kisudvarnokban, nem történt ilyesmi. Sőt, bizonyos magyar férfiak mintegy harmincfős baráti társasága olyan jóízűt, mondhatni, „világraszólót” mulatott hétvégén a helybeli kocsmában egyikük hatvanadik születésnapján, mint annak a rendje. És szó nem volt holmi sírva vigadásról. Nem csak azért, mert az úriembereknek esetleg nem olvasták az idézett hírt. Egyszerűen azért, mert egyáltalán nem voltak és jelenleg sincsenek kiirtva! Sem testi mivoltukban, sem pedig kulturális értelemben. Ellenkező esetben, vagyis, ha „kulturálisan” ki vannak irtva, de legalább is csallóközi magyarokként torkukon érzik akár csak jelképesen is a „népirtó szlovák gyarmatosítók” késeit, egészen biztosan nem nótáznak, nótázhattak volna olyan jóízűt az anyanyelvükön, a legkiválóbb csallóközi cigányzenészek közreműködésével…

Szóval, hogy mindenki értse: aki per pillanat akár egy kocsmában, de ami mindennek a teteje, az Európai Parlamentben az egyébként bizonyos tekintetben valóban hektikus szlovák-magyar viszonyra utalva közép-európai népirtást vizionál és emleget, az az ember hülyeségeket beszél. Elegánsabb kifejezéssel élve, elvesztette a józan ítélőképességét.

Hadd ne térjünk ki most annak kikutatására – bár kétségkívül megérne egy külön misét – lehetséges-e egyáltalán, és, ha igen, miként lehetséges „csendesen”, mi több, „békésen” népet irtani…

Hanem azon érdemes lamentálni egy sort, hogy Boldoghy Olivér, aki hivatását tekintve színész – egyébként a jók közül való – valóban azt mondta-e, ami a brüsszeli szerepléséről szóló tudósításban szerepelt? Mármint, hogy csendesen és békésen irtják őt meg jobb sorsra érdemes nemzettársait itten a Duna mentén. Miközben köztudott, a Szlovák Nemzeti Színház deszkáin is szereplési lehetőséget kapott már! Lehet, hogy nem is azokat a kifejezéseket használta, amelyeket idéz az inkriminált hír, hanem egyszerűen a sunyi hatásvadászati céllal lettek azok a szájába adva? Vagy, ha valóban kulturális népirtásról beszélt, nem csupán egy rögtönzött performance, egy készakarva abszurdra hangolt jelenetet értett volna félre a tudósító?

Legyen bárhogy, ha az emberben legalább nyomokban létezik hajlam a tárgyilagosságra, Boldoghy Olivér EP-szereplése kapcsán arra a következtetésre kell jutnia, hogy hősünk sokkal többet ártott, mint használt az ügynek, amelyet felvállalt és képviselni igyekszik. Nevezetesen, hogy bátor civilként szembe helyezkedett a kétségkívül bután kirekesztő és kártékony(!) szlovák állampolgársági törvénnyel. Mivel annak betűje szerint csak azért veszti el valaki a szlovák állampolgárságát, mert szert tett egy másikra. Boldoghy esetében a magyar állampolgárságra. Miközben arról valahogy mindenki megfeledkezik, sem a szlovák, sem a magyar értelmiség meg a sajtó nem ragozza, tupírozza, hogy a szóban forgó törvény alapján már közel kétszáz szlovák nemzetiségű ember is elvesztette állampolgárságát. Csak mert osztrák, német, brit, amerikai, kanadai stb. állampolgárságot is gényelt és kapott!

Nos, ha mindezek után még mindig nem lenne elég világos, hogy miért ártott az ügynek, egyszersmind önmagának, valamint sorstársainak Boldoghy, álljon itt feketén-fehéren: Azért, mert mások baján nyerészkedő becstelen politikusok és agyhalott szélsőségesek ostoba kliséit visszhangozta Brüsszelben. Hiteltelen ripacskodássá silányítva az általa felvállalt szerepet. Kár, hogy így esett!

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.